Házasság

Nekem nincsenek barátaim. Anno önvédelemből fel kellett égetnem magam mögött mindent. Senkiben sem bízhattam. Ezért örültem annyira, mikor Eperkémmel megismerkedve, kaptam három csaj barátot. Ebből kettőnek az esküvőjén voltam fotós. Megtiszteltetés volt.
A harmadik már évek óta kint él Londonban. Ő járt jobban.

Tovább


Napfény

A szombat úgy sikerült, amilyenre már régóta vágyom.
Végre megint baráti “körben” lehettünk. A régi csapat nagy része hiányzott. Mondhatni, rajtunk, és H.-n kívül mindenki. Érden voltunk, ahol egy nagyon szép, ideális méretekkel (nem túl nagy ház, és nem túl nagy kert) rendelkező házat építettek maguknak pár éve. Ráadásul Kispipivel azonos korú kisfiuk van. A szórakozás mindenkinek megvolt. Eper, és H. beszélgettek, a gyerekek együtt játszottak, én meg hosszú ideje először grillezhettem megint a rácson. Sütött a nap ezerrel, a kölkök visítva spriccelték egymást az új vízipuskájukkal. Szóval kikapcsolódtunk, jól éreztük magunkat mindannyian.
Bár estére a vállam Arany Jánosi színt öltött (vörösebb lőn a főzött ráknál), de ilyen programot minden hétvégén elviselnék. Jó volt újra barátokkal lenni. Azt hiszem, megérettek a gyerekek is erre.
Ráadásul bűnbe estem. Megkóstoltam a citromos Gösser-t, és ízlett. De azért nem indulok el a lejtőn. Maximum az efféle bulikon. Köszönjük a meghívást!

 


Találkoztunk

Kissé lemaradtam az írással. Erről lehet vitázni i-do-web blogján. A múlt héten sok minden történt a házunk táján. Jöjjön most a leglényegesebb momentum.

Mindig öröm, ha rég nem látott barátokkal fut össze az ember. Meg is volt jelölve két nap az ominózus alkalomra, amiből az egyiket belepte a hirtelen jött tavaszi hózápor. Másnap az idő is kegyes volt hozzánk, így bele vetettük magunkat a váci utcai forgatagba. Nem is értem, hogy mit esznek még rajta, hiszen már rég nem ér annyit a város ezen része, mint anno, amikor az első gyorsétterem előtt kígyózott a sor, hogy amerikai kólát, és sültkrumplit vehessen az ember a megspórolt zsebpénzén. Eme legendás helyen találkoztunk Nellyvel, Giuseppével, és Lídiával. Talán nem a legalkalmasabb színhely Emmának, bár rendíthetetlenül forgatta a fejét, és nem győzött "hőőő"-zni, azaz a maga módján betelni az ismeretlen látvánnyal. Végül ott hagytuk az éttermet, és a kellemes időben korzóztunk egyet a Duna parton, jót beszélgettünk. Bár az idő, úgy érzem, megint túl rövid volt.

Kicsit flusztrálva éreztem magam, akár a tavalyi találkozásunkkor. Szerettem volna Giuseppével is beszélgetni, de olasz tudásom már a múlté. Illetve megértem nagyjából amit hallok, de megszólalni egy mukkot sem merek tudok. Hogy eme csorbát kiköszörüljem, ismét elhatároztam, kinyitom olasz tankönyvemet, hogy augusztusig ragadjon rám valami. Mehetnék nyelviskolába, tudom. De egyrészt időhiányban szenvedek. Vagyis időzavarban, másrészt mikor jártunk Eperkével angolra, semmit sem tanultunk, de legalább kifizettünk egy csomó pénzt, és sokat utaztunk.

Ezúton (is) köszönöm a chinotto utánpótlást, az illatmécsest (indian masszazs,vagy tuscana?),és Emma csinos ruháját. Amit mi szerettünk volna, azt sajnos nem lehetett kapni.

Nyáron, Veletek, ugyanitt! 

Nelly,Giuseppe,Lídia a pesti korzón

 


Köszönöm,hogy olvastok!


Amby írt a Google Analytics-ről. Belevetettem magam én is. Ha nem is minden nap, de megnézem, honnan is jönnek a látogatók. De ami a legfontosabb, kik hivatkoznak rám, azaz a blogomra. Meglepően sokan vagytok. Többen, mint azt a bloglink tudná. Bár van aki az egyik szerint kimaradt. Íme a lista:


Nelly
, Amby és Katica, Terabithia, Gus, MetaHari, Nezsike, Mimke, Rau, Anni, Macicsalád,
Kékleány (egyenlőre csak a "fotó iskola" miatt), Anyu(ha), Blogancsbori, Grafur, Zsic, Limon, Weenee, Ana, Hullócsillag

Köszönöm, hogy ennyien olvastok!


Heti összefoglaló

Túl vagyunk Emma születésének első hetén.

Közben Anánál zajlik a játék (ha arra vetődsz,ne felejtsd el mondani neki,hogy tőlem tudsz a játékról.)

Leesett az első hó, ami mára el is olvadt.

A tIJBp újra beindult, legnagyobb örömömre. Elsőnek Fűszeres Eszter, Nagy budapesti lángostesztel jelentkezik nálunk ami kikerült a freeblog főoldalára is. Mimke felhívással fordul az olvasókhoz, hogy osszák meg velünk apró örömeiket. Én meg rádöbbentem, hogy még mindig adós vagyok egy krimi fejezettel (és keresünk hozzá írókat!).Van mit bepótólnom.

Katica és Amby megszólította a néma olvasókat, akik sorra meg is szólalnak, bemutatkoznak, és elmondják, milyen színü a bugyijuk (jó ötlet).

Ráadásul ezt a posztot tele raktam linkekkel,amiken csak akkor látszik hogy hivatkozások, ha ráviszitek az egeret. Anyuuuu! Segítsééég!

 

 

 


Olasz nyelvlecke

 

Találkoztunk. Annyi levél, és komment váltás után, végre összefutottunk egy állatkerti séta erejéig. Kicsit jobban összeismerkedtünk, s jobban összebarátkoztunk. Mondhatom, közelebb kerültünk egymáshoz.

Eperkével, és Mimkével csütörtök délben csatlakoztunk Nellyékhez a fókák, és jegesmedvék tárolójánál. Gyors egymásraismerés és bemutatkozás után útra kerekedtünk Lídia, Nelly bűbájos kislánya útmutatása nyomán. Azaz Lídia, Giuseppe nyakában ülve irányította kis csapatunkat újabb, és újabb ketrecek felé. Szerencsére egy játszótérnél hosszabb pihenőt "engedélyezett" nekünk.

 

Legalább volt időnk jobban összeismerkedni. Elmeséltük munkánkat, kicsi bepillantást engedtünk életünkbe. Sajnos Mimke idejekorán megvált tőlünk, mert végetért az "ebédszünete", és vissza kellett mennie dolgozni.

Öten folytattuk utunkat, miután Lídia megunta a játszótér nyüzsgését. Minden csodálatom Giuseppe-é. Mindvégig kislányukkal a nyakában-nyomában-mellette volt, és láthatóan nem fárasztotta. Remélem nem érezte magát kirekesztve. Sajnos egy kukkot sem tudtunk beszélgetni a nyelvi akadályok miatt.

Ám jó volt hallani a közvetlen közelemből az olasz beszédet. Már oly rég hiányoztak ezek a szavak füleimnek. Szinte csüggtem a kis család minden mondatán. S leszürhettem a tanulságot: sokat felejtettem az elmúlt négy év alatt.

Összefoglalva: végigjártuk az állatkertet. Láttunk szomorú kis orszarvút, és nagyot. Szomorú elefántot, pihenő nagymacskákat, orángutánt, gorillát, és hülye embereket. (…és lajhárt, és málét, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket, és…) Az utóbbiak zavartak, az állatokat viszont sajnáltam. Minden ketrecnél (kifutónál) egy idő után felhangzott az "andiamo!", és elzarándokoltunk egy másik állathoz. Végül Megpihentünk a városligeti tó, Robinson éttermének kávézójában.

Kellemes nap volt. A végére Eperkével jól elfáradtunk, de úgy érzem, gazdagabbak lettünk egy pár jóbaráttal, és egy kedves kis családdal. Lídiát imádtuk, Giuseppét és Nellyt jobban megszerettük.

És azóta minden nap gyakoroljuk az olasz nyelvet. Még csak annyit mondunk: andiamo! Elmosolyodunk, mert ezáltal eszünkbe jut Lídia cérnahangocskája, Giuseppe és Nelly mosolya, és máris hiányoljuk társaságukat.

 

 

 


Találkozás

 

Találkoztunk

 

 

Blogok, ha találkoznak. Bár itt inkább az emberek találkoztak. Írásokon, és fotókon ismert emberek. S az írott szavakon keresztül megismert lelkek, vágyakkal, tervekkel álmokkal. Ezek voltunk akkor, mi négyen. Hamar megtaláltuk a közös hangot, s nem volt feszélyezett egyikünk sem. Persze ehhez hozzájárult Amby és Katica könnyed stílusa. A blogjukról már jól ismert barátságos hangvétellel, és a szemükből, lényükből áradó napfénnyel. Vagy mondhatnám, olaszország nyomot hagyott bennük. Nem ismertem őket korábban, mikor még itthon éltek. Így nem tudom, menyit rakott hozzájuk Itália. De annyi bizonyos, jól állt nekik.

Ismét bebizonyosodott, hogy a fotók nem mindig mondanak igazat. Mindketten fiatalabbak életben, s ahogy szokták mondani: "szép emberek". Pl. Katica is csinosabb, mint a képeken.

Utólag remélem, nem értettem félre a "Hoztunk nektek chinottot" mondatot,mert egy egész üveggel "lenyultunk", s csak utólag döbbentem rá, lehet hogy a "nektek" az itthon ragadtaknak szólt. (ezúton akkor mea culpa!)

Jó volt látni, hallani őket. Sajjnáltuk, hogy nem lehettünk hosszabb ideig, de szólított a munka. Talán majd legközelebb. Várjuk az alkalmat.

Jó volt Veletek!


Milánó,Babám!

Tudom, tudom. Már megint köszöngetek. De mi mást tehetnék. Hálás személyiség vagyok.

Tervezünk, nézelődünk, mennénk nyáron hosszú hétvégére Itáliába. Helyzetünket megkönnyítve, Nelly és Amby felajánlotta segítségét. Köszönjük Nekik nagyon! Már csak időpont, és repülőjegy kell.

Megyünk Milánóba Babám!