Fáj

Fájt az alvás, úgy az éjszaka közepétől, szó szerint.
Többet kellene mozogni, mert az ülés megöl. Tényleg.
Hetente egyszer elmegyek túrázni, ha az időjárás is engedi, meg ha úgy jön ki a szabadnapom. Legutóbb már 22 kilométert mentem a Pilisben. De ez nem számít.
Próbálok heti egyszer eljutni jógaórára. Ami nem egyszerű, mert ha szabadnapos vagyok, nem biztos, hogy az oktatónak is van órája. Lehet hogy be kellene nézni egy másikéra is, de én ragaszkodó típus vagyok.
12 óra a munkaidő. Ha éjszakás vagyok, olykor bebólintok a székben majd’ két órára. Aztán hajnalban haza, beugrom az ágyba, alszom délig. Utána este, normális időben szintén ágyba.
123 évig hogy fogom így bírni?


Akarunk egy…rekettyést!

Vagy valamit, amin jól lehet aludni.

Napok, talán már hetek óta arra ébredek, hogy piszkosul fáj a hátam, derekam. A bordáimat sorban, külön-külön érzem, fájlalom. A matrac megadta magát. Ujlakásnál találtam rá az ideális megoldásra. Azaz erre. Megkérdeztük, de sajnos minimum tíz nap, amíg kihozzák.

Keressük már jó ideje a megfelelőt. De olyan drágán mérik manapság az ágybetéteket, mintha legalábbis Salamon seggének lenyomatát viselnék.

Ez most már a végső elkeseredés. Ma reggel a hátam alatt már csak ezt éreztem a lepedőn keresztül: