Ház

Minden vágyam szerezni valahol egy erdő közepén, egy folyó, vagy tó partján egy házat, felpakolni egy terepjárónyi kaját, könyvet, a hangszeremet, rajz cuccaimat, és legalább egy hónapra kilépni a világból. Hallgatni a csendet, kirándulni az erdőben, olvasni, rajzolni a víz partján. Még talán horgászni is megtanulnék, bár csak a szálkátlan halakat szeretem.
Nagyon hiányzik az efféle nyugalom.

erdeihazFotó: Dylan Furst

 


Zene

Egy ideje már nem dobolok. Mivel ritmushangszerről van szó, már nem elégít ki, hogy egyedül püfölöm a cajont, meg a csörgőt. Jó lenne zenélni valaki(k)vel.
Hát álljon itt egy hirdetés:

Cajon-os, együtt zenélés céljából keres gitárost, hegedűst, csellistát, furulyást, klarinétost, szaxofonost, és még sorolhatnám, azaz bárkit, aki valamilyen hangszeren játszik. Próbaterem van. Jelentkezni itt, twitteren, vagy a “Rólam” fül alatt található email-címen lehet.
Nem baj, ha kezdő vagy, a fontos, hogy örömöd leld a közös zenélésben.

 


Lackfi János: A nőci, ha negyven…

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.

 


Szomorú

Tegnap azzal jött haza Kispipi az iskolából, hogy meghallgatták youtube-on az osztályfőnöknő kedvenc dalát, és szeretné nekünk is megmutatni.
Gyanakodva kérdeztük, mégis, mi a címe az ominózus zeneműnek, mert D.néni zenei ízlésétől, amit a gyerekekbe is próbál sulykolni, néha az égnek áll a hajunk.
Konkrétan, addig mutogatta a 2cellos nevű zenekart, hogy majdnem az egész osztály elment a tavalyi budapesti koncertjükre. Az egyik kissrác azóta tanul csellózni. Mondjuk ez utóbbi a pozitív hozadék.
Lányunk aztán kinyögte, hogy a Szomorú vasárnap című dalról van szó.
Mi meg csak pislogtunk, mint hal a szatyorban. Néztünk egymásra, hogy D.néni mióta ilyen befelé fordulós, és hogy az egész osztály tömeges öngyilkosságra készül-e?
Ha valaki nem ismerné a dal történetét: 1933-ban zenésítette meg Seress Rezső, Jávor László versét, amit azóta is az öngyilkosok himnuszaként tartanak számon.
A dalból készült filmet leadtuk pár éve. Épp aznap este is dolgoztam. Tényleg olyan hangulata van a dalnak, hogy az ember, ha rossz passzban van, a Dunának menne tőle.
Aztán kiderült, hogy valami feldolgozásról lehet szó, mert Kispipi olyasmit mondott, hogy D.néni azt a részt szereti a legjobban, mikor “belecsapnak” a dalba.


Súly

Kispipi 8 éves… és 45 kiló. Csak így. Pedig figyelünk az étkezéseknél. Mondhatni, egészségesen táplálkozunk, már jó ideje. Nincs krumpli, kenyér. Tésztából csak teljes kiőrlésű, de egyébként zöldség, gyümölcs. Ha vacsorára hideget eszünk, a szendvicset tortillába tekerjük. Sonka, sajt, majonéz, sok zöldség. Szeretjük.
Kb. 10 kilót leadtam. Muszáj volt. Napi 12 óra ücsörgés, 0 mozgás. Jó, mondjuk minden héten jógázom otthon. Van, amikor többször is. Amíg nincs longboard-szezon, mert aztán jöhetnek a heti 6-8 kilométeres Margit-sziget körök.
Visszatérve a lányomra, ő a legsúlyosabb, hovatovább legkövérebb gyerek az osztályban. Pedig hetente kétszer lovagol, minden nap van tornaórájuk a kormány hülye ötlete nyomán.
Mi csak nézünk otthon. Néha szörnyülködünk magunkban, és keressük a hibát. Hol, és honnan jön az a sok kalória? Talán az iskolai “egészséges” étkezésből?
Ha már suli: volt védőnői vizsgálat a gyerekek között. Pipit meg is kérdezte, tudja-e mi az egészséges táplálkozás? Lányom meg közölte, hogyne tudná! Otthon is úgy eszünk. Sok zöldség, semmi liszt. Kérdezték, hogy sportol-e, ő meg elbüszkélkedett vele, hogy már évek óta lovagol. A védőnő csak annyit fűzött hozzá, hogy akkor majd idővel bizonyára lemegy az a pocak.
Keressük a rést a pajzson továbbra is. Igyekszünk anyóséktól távol tartani, ha lehet. Mert ott óránként evés van. reggelire négy szelet nutellás kalács. Ebédre lebbencsleves, pörkölt tésztával, vagy galuskával. Vagy rántottcsirke, hagymakarikával, meg cukros barackbefőttel, hogy ne érje szó a ház elejét, legyen benne gyümölcs is.
Egy óra múlva jön a kérdés: nem vagy éhes? Nem ennél egy kis csokit? Sütit? Pogácsát? Nápolyit?
És hát gyerek. Melyik gyerek mondja a finomságokra, hogy köszi, nem kérek? Hiába mondjuk otthon, hogy legyen esze, nem kell mindent fölfalni. Valami csak lecsúszik.
Ha jönnek át hozzánk, akkor is hoznak valamit. Bolti rétest, télifagyit. Egy ideig a hűtőben érnek ezek a dolgok, aztán kukába kerülnek.

Minap kicsit büszke voltam rá. vacsorára csak gyümölcsöt evett. Igaz, jól ebédelt, meg volt valami könnyű süti is. De akkor, kicsit jellem volt, és megfordult a fejemben, hogy talán végre valami elkezdődik.
Talán.

 


Szabó T. Anna: A férfi, ha negyven

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szíve legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, míg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.

 


Svéd

Fogalmam sincs, hogy kell könyvajánlót írni. Bár iskolás koromban egész jó olvasónaplókat, meg irodalom dolgozatokat írtam. De ez más.
Ajánlom mindenki figyelmébe Fredrik Backman munkásságát. Év elején olvastam el mindkét magyarul megjelent könyvét. Előbb Az ember, akit Ovénak hívnak, és utána muszáj volt A nagymamám azt üzeni, bocs című írást is “befalni”.
Annyi fantasy-t zabálok, mióta megvan a Kindle, hogy nagyon ritkán kerül elém efféle kincs. Ami a könyveket illeti, pár szót tudok csak írni róluk.

Az ember, akit Ovénak hívnak: egy öreg emberről szól, aki fél éve vesztette el a feleségét, és szeretne utána menni. Sokféleképpen próbál öngyilkos lenni, de az újonnan beköltöző, illetve a régi szomszédokkal mindig annyi dolga akad, hogy a feleségével való találkozást minduntalan el kell halasztania.

A nagymamám azt üzeni, bocs: egy különleges kislány a nagymamája meséin keresztül ismeri meg a házukban lakó emberek történeteit úgy, hogy a nagyi rá bízza, hogy kézbesítse a szomszédoknak a bocsánatkérő leveleit, miután meghalt.

Mindkét könyv hangulata változó. Egyik pillanatban az olvasó kuncog, nevet, vagy fogja a fejét, a másikban már a könnyeivel küszködik. De mit is várhatnánk? Hiszen az élet pont ilyen. És ezek a könyvek tele vannak élettel.

boritok


Őrült

Karácsony után jutottunk el az Átrium Filmszínházba az Őrült nők ketrece című előadásra.
Jó volt élőben látni azt, amit húsz évvel ezelőtt a Madárfészekben Robin Williams, és Nathan Lane olyan zseniálisan eljátszott. Voltak is olyan momentumok, amik a film ismeretében nekem hiányoztak a darabból.
” Lovagol, lovagol, lovagol! Vagy! Seggejár, seggejár, seggejár!”
Stohlt transzvesztitának sminkelve látni fergeteges élmény. És egyik-másik paróka egész jól állt neki. Volt egy kikacsintása is a múltjára, amin mindenki dőlt a nevetéstől. Annyi idő után most már tud viccet csinálni a börtönlétből.
Elsőre a Madárkák kinézete elég erős, provokatív. A beszéd tele van trágársággal. De aki dolgozott már hasonló helyen, vagy színházban az tudja, hogy a színfalak mögött, és a próbák alatt sem hangzanak el finomkodó mondatok. A szórakoztatóiparosok bizony így beszélnek, ha a közönség nem figyel. Van erről pár sztorim, színházas koromból.
Egyedül a lány apjának szerepét éreztem túl erősnek ahogy fröcsögve gyűlölte a “buzikat”. De persze valahogy be kell mutatni azt a szélsőséget, ami bele akar szólni mások életébe, akár államilag is elnyomni bizonyos csoportokat. És bizony a viccmesélések közben is bevittek egy-egy szúrást, szomorú, embertelen történetekkel, amik valóban megtörténtek.
Összességében nagyon tetszett a darab, és valószínűleg megint megnézzük majd idén.

20150609 Pécs, Kodály Központ. Az õrült nõk ketrece. r.: Alföldi Róbert. Kultúrbrigád produkció.

20150609 Pécs, Kodály Központ. Az õrült nõk ketrece. r.: Alföldi Róbert. Kultúrbrigád produkció.

 


Befelé

Mikor a közel négy éve lovagló gyereked a pálya kapujából nem meri, vagy nem akarja bekiabálni a szabály szerinti mondatot, hogy “helyet kérek befelé!”, hanem durcásan hallgat, akkor érzed, hogy valamit nagyon elszartál a nevelésében, és ideje felülbírálnod addigi döntéseidet.
Persze a “mi időnkben”, ennyi idősen más volt a helyzet, és a gyerekkoromat ismerve, nagyon nagy különbség van köztünk, de vannak dolgok, amit igenis meg kell tennie egy gyereknek, hogy normális ember legyen.
Ilyen az pl. hogy nincs itthon semmi feladata. Igazából egyáltalán nincs semmilyen feladata, azon kívül, hogy tanulj, zenélj, sportolj. Ezeket is könyörgés, harag által, mert ha nem hajtanánk, hogy öltözz már, pakold be a hangszeredet, szolfézscuccodat, neki eszébe sem jutna magától, mert mindent elintézünk helyette. Főleg Eper.
Nekünk még törölgetni, helyre pakolni kellett a mosogatásnál. Itthon nagyrészt ezt a mosogatógép teszi meg.
Kitaláltuk, hogy mostantól Kispipi fog az evésekhez teríteni. Elsőnek elégséges lenne, de nekem kevésnek tűnik.
Mostanában mi otthon a gyerekek feladata?

 

 


Tea

A hideg (milyen hideg? Szinte tavasz van. Na, mindegy.) idő beálltával, újra előtérbe helyeztük a tea-mániánkat. Főleg gyümölcs tartalmú (értsd: nem aromásított teaszemét), de igazán mindenfajta teát szívesen kipróbálunk. Angliából kaptunk finom almás-fahéjas fekete teát, és Eper a kórházban kapott egy doboz epres zöld teát.
Ezt az italt többek közt a változatosságáért szeretem. Nem iszom cukros, szénsavas üdítőket, gyümölcsleveket, alkoholt meg aztán pláne. Azt szoktam mondani ez utóbbira: igya aki rászorul. Unom a kommersz ízeket. Ezért a tea ideális ital számomra.
Ám nem elégszem meg a boltban kapható, lassan szintén unalomba fúló filteresekkel. Sokszor látom például instagramon a különleges tealeveleket, lepényeket. És bár általában semmilyen sznobéria nem szokott megérinteni, pedig kávé-függők vagyunk, sikerült felkelteni az érdeklődésemet a kínai teafa levelek iránt. Igaz, ennek is van egy olyan hagyománya, hogy össze-vissza kell öblögetni a teát, mire a csészédbe kerül, ezt a szertartásos részét kihagynám a dolognak.
Mint minden különleges élvezeti cikk, ez is drága mulatság. Egy puer-ből 30 gramm, 2000 forintnál kezdődik. Ebből egy adag kb. 10-szer felönthető, míg a filléres filterest az első után kihajítjuk. Beszerezni sem könnyű. A belvárosban, vagy a vár alatt van egy-két bolt, de nálunk Óbudán egyről sem tudok. Persze rendelhetnék interneten keresztül is, akárhonnan, de előbb meg kellene szagolni, kóstolni, hogy megfelel-e egyáltalán az ízlésemnek, vagy keressek másfajtát.
De a téma szakértőitől, tapasztalt tea-fogyasztóktól szívesen veszem az ötleteket.

puer