Házasság

Nekem nincsenek barátaim. Anno önvédelemből fel kellett égetnem magam mögött mindent. Senkiben sem bízhattam. Ezért örültem annyira, mikor Eperkémmel megismerkedve, kaptam három csaj barátot. Ebből kettőnek az esküvőjén voltam fotós. Megtiszteltetés volt.
A harmadik már évek óta kint él Londonban. Ő járt jobban.


Két házasságkötés, és ugyanezen házasságok tönkremenését látom, láttam. Az egyiknél, ahogy mondani szokás, felvitte az Isten a dolgukat. A pasi jól fizető melót kapott (pofátlanul jól fizetőt), ment a szekér rendesen. Vettek egy szép házat, aztán majd’ egy időben Kispipivel, megszületett az első gyermek. Aztán jött a második is, de már az sem tudta összetartani ezt a házasságot. Mint kiderült, a pasinak már az első gyerek megszületésekor volt egy nője a munkahelyén. Most megy a válás, és a szokásos marakodás.

A másik, hasonló eset. Bár ott a férj sosem volt százas. Az a középkori mentalitás jellemzi a faszit, hogy a feleség az ő tulajdona. Ráadásul fösvény is. Havonta vastag borítékkal tér haza egy nagy nevű cégtől, mégis a felesége egészségügyis fizetéséből fizettek mindent. A faszi max tejet, meg kenyeret vesz, de elvárja, hogy minden nap meleg étel legyen az asztalon.
Neki minden státusz-szimbólum. A feleség, a kertes ház, és a gyerek. Ez utóbbi sajnos nem adatott meg nekik. Hosszú próbálkozás után, örökbe fogadtak egy kisfiút. Tehát minden összejött neki. Eddig is, most is úgy gondolja, megszerezte, törődni nem kell vele. A házban egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, nem hogy a füvet lenyírja. A gyereket nem neveli, aki így elvadult, és olyan lett, mint az apja, hisz ő a példaképe (sajnos). Böfög, fingik nyilvánosan, és röhögve. De ez a kis rájuk bízott lélek még megmenthető. Formálható, nevelhető.
Vissza térve az apára: békés természetem ellenére ő az, akit nagyon meg tudnék borítani, s többször volt rá alkalom, hogy nagyon vissza kellett fognom magam, vagy Eper húzott vissza. Pedig soha, senkit sem bántottam még. Iszonyatosan bunkó. Legutóbb nem voltam jelen, de például ebédnél, mikor megette a levest, csak úgy “szólt” a feleségének, hogy megkocogtatta a tányér szélét. (Nekem itt már szakadt volna a cérna) A gyerekével olyan filmet néz, ami után a kis srác be van szarva (Emlékmás). Még sorolhatnám. Sok van a rovásán. Most itt is válás-szagú a levegő.

Külső szemlélőként mindkét esetben láttam, látom a negatív dolgokat. Meg még egy kicsit többet is talán.

Mi lassan kilenc éve élünk együtt. A megismerkedésünk utáni hónapban költöztünk össze. Vannak jó, s rossz napjaink, mint mindenkinek. De nem házasodtunk össze, mert úgy gondoljuk, egy papír mit sem ér. Bár egy időben szó volt róla, s meg is kértem Eper kezét. Azóta van egy kislányunk, mindannyiunk kicsi kincse, vagy épp ördöge. Van lakáshitelünk, amit az idei átváltás után elölről kezdhetünk fizetni, mintha az elmúlt öt év nem is lett volna. Tiszteljük a másikat, elnézzük idegesítő gyarlóságait, és legfőképpen: nem felejtettünk el szeretni.

Megosztom
Facebook Twitter Email

6 válasz érkezett a Házasság

  1. én nem gondolom azt, hogy a válás/szakításnak köze van ahhoz, összeházasodik-e az ember, vagy sem. az az embereken múlik.

    mindemellett, tényleg csak akkor érdemes megszerezni a “papírt”, ha szükségét érzitek.
    m

    • Mint elvált szülők gyermekeinek, számunkra a házasság legbelül valami negatívumot jelent. Persze nincs mindenki így ezzel. Meg aztán az esküvői költségnek is találunk mindig jobb helyet. Bútor, gyerekjáték, stb.÷)

  2. Ha Nektek így jó, akkor minden rendben, mert ez az egyetlen, ami számít. 🙂

    Mi több, mint 14 éve vagyunk együtt, ebből az utóbbi 7 házasság, és nekünk nagyon bevált. 🙂 Nem mondom, hogy nem volt jó addig, amíg nem házasodtunk össze, de nekem jelentett valami többletet az esküvő. És nagyon szeretem, hogy P a férjem, és nem a kedvesem. (Szoktunk is viccelődni ezzel, hogy ha mondjuk vágyik valami kajára, akkor arra hivatkozik, hogy én megígértem, hogy hűséges segítőtársa leszek, én meg ha venni akarok valamit, akkor arra hivatkozom, hogy megígérte, hogy hűséges gondviselőm lesz, úgyhogy tessék, viselje gondomat! :D) Szerintem ez nagyon egyéni, hogy az embernek jó-e a házasság vagy sem. Nem feltétlenül lesz minden házasságból válás, ahogy nem feltétlenül hűségesek azok, akik nem házasodnak. Mondom mindezt úgy, hogy az egész családomban (tágabb értelemben is) én vagyok az egyetlen, aki nem vált el, és nem is tervezi. 🙂

    • Mi is így vagyunk ezzel. Mármint, mindenki elvált körülöttünk.
      De ezek a hivatkozások, kifejezetten tetszenek.÷D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..