Bizonytalan

Eljön az az idő, mikor a munkahelyén bizonytalanságban tartott ember elgondolkodik a hogyan továbbon. Bár mi talán védettebb helyen dolgozunk, mint számos más kolléga, de mindig ott lebeg egy “ha”. Mert  igaz, hogy ennyi pénzért egész éjszaka fent lenni, meg hajnali négykor kelni nem mindenkinek való, de mindig akad egy csillogószemű, aki lelkesen bevállalja ezt is, csak legyen.
Mióta is? Talán tavaly a nagy átszervezés közepette döbbentünk rá, hogy itt bizony kitolnak velünk, nem is kicsit. Mára már ott tartunk, hogy a két nagy cég összeolvasztásával egy egész csomó ember összetörten megy munkába minden nap, ül a helyén, és a nem túl rózsás jövőn jár az agya. Hiába a sok “biztatás”, utólag mindről kiderül, hogy üres szavak, hazugságok. Vagy aki mondta, már nincs a helyén (igen magas a fluktuáció), vagy simán átlát rajta a hülyének nézett dolgozó. Vagy csak reménykedik. S mint említettem, a mi bagázsunkat nem hiszem, hogy megkurtítják, hiszen amit csinálunk, ahhoz csak mi értünk, mi tudjuk, mit miért kell csinálni, mégis hat ránk a minket körülvevő nehéz légkör.
Számba vettem hát az életemet, s elgondolkodtam, mihez is értek egyáltalán. Elkeserítő az eredmény. Amióta az eszemet tudom, világosító voltam. Előbb színházban, majd később televízióban. Most is az utóbbi a munkahelyem, csak éppen más pozícióban. Számítógépeken végzem a munkám. Általában nagyon jól elboldogulok a technika világában. Azt szoktam mondani: adj egy pc-t, és megcsinálom a melót. És itt van még a freeblog sablonosítással végzett “tapasztalatom”. Szeretnék webdesigner-kedni, vagy weblapokkal foglalkozni, mint ahogy most is teszem hobbi szinten. Ezek után bármelyik humán erőforrásos azt mondaná: eredj a Lidli-be polcot pakolni. Hát az is egy munka…

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.