Egyben

Kicsit összeszedem magam. Elnézve az utolsó bejegyzéseket, szinte csak videókat szúrtam be. Ez gáz.

Úgy áhítjuk a tavaszt, mint szomjazó egy pohár vizet. Az éjszakás hetem utolsó pár napját kénytelen voltam kivenni, mert Kispipi újra beteg lett, és ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint pár hete. Az orvos is rábólintott, megint hörgő-gyulladás. Ha felmegy a láza, akkor már tüdőgyulladás. Ha kisüt végre a nap, már nem kell félnünk a megbetegedéstől. Eperkéméknél meg épp agybaj volt. Szedték szét a műtőjüket, úgyhogy az utolsó napokban futószalagon dolgoztak, estig. Tehát lettem apa mellett ápoló, és játszótárs is.

Aztán a szabad hetem is hasonlóképpen telt. Annak azért örültem, hogy a születésnapomon Eper már nem dolgozott. Ezen a napon bölcsebbek is lettünk. Ünnepi ebéd gyanánt beültünk az óbudai Trófea étterembe. És nagyon megérte. Utána azon viccelődtünk, hogy milyen hülyék voltunk (és hamu a fejünkre), hogy valamelyik nap McDonalds-os kaját vittünk haza, miközben nagyjából ugyanakkora összegben, degeszre ettük magunkat az étteremben. Jobban esett, finomabb volt (egy lapon sem lehet említeni a kettőt). Tehát megint megígértük magunknak, hogy gyorsétterembe aztán soha. És még Kispipi is élvezte.

Másnap Tropicariumban jártunk. Illetve rohantunk. Lánykámat nem nagyon érdekelte más a cápákon kívül. Úgy kellett megállítanunk egy-egy akváriumnál, terráriumnál, hogy nézd, kígyó, majom, medúza. Elvileg úgy mentünk, hogy megnézzük a cápa-etetést, de nem volt türelmünk kivárni. Viszont a Pöttöm új kedvenc állata (Jirzsi a zsiráf mellett) a rája lett.

Ha már szóba került Kispipi, had legyek egy kicsit büszke apuka. Bár nem szoktunk dicsekedni a gyerekkel (nem olyan szülők vagyunk). Karácsonyra kapott egy Bogyó, és Babóca társasjátékot. Eleinte ódzkodtunk ellene, mert viszolygunk az agyonhypolt dolgoktól de később rájöttünk, jobb ez, mint a Disney-féle agy-mosott hülyeségek. Annyit játszottunk már vele, hogy Pöttöm szó szerint kívülről fújja a játékszabályt. Ha olyan kockára lépünk, amin valami ábra látható, rögtön magához ragadja a szabály-füzetet “majd én elolvasom” felkiáltással, és szó szerint elmondja, mit kell csinálni, s közben úgy tesz, mint aki olvassa. Remélem ez annak az előszele, hogy szeretni fogja az olvasást.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

4 válasz érkezett a Egyben

  1. Az még nem dicsekvés, ha néha leírod, mi van veletek 🙂 A Trófea tényleg jó hely, minket egyszer vitt el a főnökünk, jókat lehet enni, és mennyiféle saláta van! Amúgy is nagy McDonald’s-ellenes vagyok, annyiért már normális ételt is lehet kapni.

  2. ha ha a tropicariumbol mi is egy pluss rajaval jottunk ki … XD mondjuk azt valoban kevesen tudjak, hogy a rajak mekkora kejencek es elvarjak a simogatrast, babusgatast… hihihi
    szuper hogy ilyen ugyes es aktiv, had onallosodjon, olvasson csak, az jo dolog…

  3. [weenee](#11136971): jól van na! Akkor sem tudunk úgy megnyílvánulni, hogy kérdés nélkül daráljuk, hogy Kispipi így, Kispipi úgy. ÷)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..