Tolerancia

Mostanában, talán az ősz beköszöntével, bár szerintem sokkal előbb kezdődött, a tolerancia-szintem nullára csökkent. Sőt! Mínuszba. Imádom a kis családomat, Kispipit, és Eperkét, elviselem a család többi tagjának hülyeségeit, olykor forgatom a szemeimet a gyári marhaságokon, és ennyi.
Az utcán a ne érj hozzám, húzz előlem, ne fújd rám a füstöt te paraszt gondolatokkal próbálom kikerülni embertársaimat. Közben vigyorgok a kölykökön, és megpróbálom elképzelni a szüleiket. Na ez, nehéz. Kiscsaj, olyan tizenéves “Sexy Vagyok Leácska”, akinek a kezébe inkább játékbaba illik, nem a cigi, amit azért szív, mert a nagyok is, és így fogadja be a banda (hiszi, mert közben a “barinői” kibeszélik a háta mögött), pedig csak megpróbál küzdeni az identitás-zavarával.
Aztán ott vannak a kölkök, akikről mindig azt hiszi az ember, hogy rögtön elhagyják a gatyájukat, csálé sapkát hordanak, és tüccögtetik a cigány-hifit a mobiljukból. Nem kell ide roma-integráció kérem. A gyerekek önként követik a romákat. Már akkor kezdődött, mikor átvettük a cigány “csaj” (shaj), és “csávó” szavakat. Mostanában meg “rajok” a kölykök.
Mondhatnám, hogy rég átvették már a többen egy ellen mentalitást is, és még tudnék jó pár példát mondani, de itt befejezem. Mert tovább süllyed a toleranciám.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

2 válasz érkezett a Tolerancia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..