Hétköznapi vérszívó – A születés (vázlat)

Sokan kérdezték már, mi az a hegyes fog a nyakamban. Mindenkinek azt mondom, farkasé. Hogyan is érthetnék meg az igazságot? Hogy azé, aki miatt az lett belőlem, ami közel száz esztendeje vagyok. Azé, aki szörnyeteget csinált belőlem, aki megkeserítette anyám életét, és akin ezért bosszút álltam. Az apámé.

Ellentétben a hiedelmekkel, és a regényekben leírtakkal, mi igenis eszünk, iszunk, alszunk. Nem félünk a napfénytől, a kereszttől, és a fokhagymától. Nem változunk denevérré, hogy elrepüljünk. Repülni sem tudunk. Csak hatalmasat ugrani. És tudunk szeretni is. Igaz, nemzeni csak egyetlen egyszer.

Így születtem én is. Az 1800-as évek végén, egy kényszerházasság gyümölcseként láttam meg a napvilágot. Akkor még senki sem sejtette, apám kivételével, hogy húsz évvel később mivé leszek.

Mikor kitört a háború, már csak ketten maradtunk anyámmal. Apám egy éjszaka elment, és soha többé nem jött vissza. Akkor lettünk igazán szabadok. Onnantól fogva anyám kivirult. S bár az első időkben éjszakánként minden neszre felriadt, pár hónap múlva azt hiszem végre el merte hinni, hogy mindörökre vége a szenvedéseinek, és a szörnyeteg nem jön vissza többet.

A dolog iróniája, hogy aznap, mikor megkaptam a hadseregtől a behívómat, éjszaka telihold volt, s iszonyatos szenvedések között, megkezdődött az átalakulásom. Nem tudtam, mi történik velem. Forgott körülöttem a világ, vért hánytam, s már felkészültem a halálra is. Hajnali négykor hirtelen szállt rám a nyugalom. Az érzékszerveim kiélesedtek, a félhomályos szobában a tárgyak kontúrjai erősebbnek látszottak.

Anyám végig mellettem volt. S mikor kinyitottam a szemem, ő beszélni kezdett. Elmondta, mi volt az apám, hogy milyen szenvedéseket kellett kiállnia mellette, s hogy azt remélte, én sohasem leszek olyan mint ő. De aznap éjjel az utolsó reménye is elpárolgott. Mikor elkezdődtek a kínjaim, már tudta, hogy nincs visszaút. A fia örökölte az apai átkot. Vámpír lett.

(foto: xXCold-FireXx )

Megosztom
Facebook Twitter Email

9 válasz érkezett a Hétköznapi vérszívó – A születés (vázlat)

  1. Én is épp egy vámpíros regényszerűségen dolgozom 🙂 Kiváncsi lennék, hogy folytatódik a történeted. 🙂 Írd tovább. Mindenképp elolvasom majd 😉
    Bella.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..