Lesz-bosz

Hétvégi történet. S már megint az emberi ostobaság egy példája.
Van
egy barátnőnk. Pontosabban Klárié,de már három éve ismerem,s mindig jól
elbeszélgetünk,jön hozzám,ha valami baja van. Másfél éve összejött egy
másik lánnyal.Igen,leszbikus,de a nemi identitás lényegtelen,hisz az
eset hetero pároknál is megtörténhet, s gondolom, megtörténik.

Együtt
éltek, barátnőnk feladta albérletét,eladta autóját,mondván
partnernőjének is van,minek fizessenek kettőt. De vége lett
kapcsolatuknak,pár hónapja. Barátnőnk most egy depressziós lánynál
lakik,akit egy éve hagyott el a pasija,s azóta sem tudja kiheverni. De
hát átmeneti az állapot,viszont normális albérletet nem talál,hiszen
egészségügyis fizetésből él. Tegnap hívott minket barátnőnk, legyen
neve Z.

Szegény, neki ez
volt az első komoly kapcsolata,először élt együtt valakivel,így a
szakítás még fájdalmasabb volt számára. S az exe felhívta hétvégén,
hogy menjenek együtt Prágába a baráti körükkel,egy hosszú hétvégére.

Kérdem
én: miért nem tudja békén hagyni egy szakítás után Z-t az,aki
"kiszeretett" belőle? Miért kell tetézni a másik fájdalmát, ha úgymond
"törődik" vele? Nem akar Z-től semmit, akkor mi a fenének hívogatja?
Megjegyzem, nem az első eset, pedig már pár hónapja külön élnek.

Z most,értehő módon,kedélybeteg.Ráadásul három napig csak ivott.
Emberek.
Sebaj.
Vasárnap hozzánk költözik.A gyerekszoba még szabad addig, míg nem lesz
"jogos" lakója,maradhat nálunk. Legalább segítünk helyre
állni,felejteni szegény fejének.

Miért vagytok ilyen önzők, emberek?

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.