Önbizalom

Megint munka. Egy kedves barát azt mondta minap, több önbizalomra lenne szükségem. Azt hiszem igaza van.Mostanában annyi minden okoz feszültséget. Nem otthon. A duma-gyárban. Szóval este elhatároztam, kihúzom magam, és nem agyalok folyton azon, mi lesz ha…

Bár megint szóba került egy második gyerek. És megint beférkőzött gondolataimba, a mi lesz ha… Nem ösztönös tiltakozásról van szó. Mostanában megmutatkozik a gyereknevelés szebbik oldala. Mint például tegnap is. De Damoklész-kardja szerűen mindig ott lebeg a fejünk felett, hogy mi lesz ha valamiért a jövő évben nem lesz munkám. Mert, ahogy Tímea is írta minap, a gyerek pénz. Sok pénz.

Észre sem vettem, s megváltozott a véleményem az életről. Régen nem érdekelt, mennyit dolgozom, illetve mennyit nem. Szerencsére élvezhettem a szabadúszó szabadságát. Aztán lett egy normális állásom. "Biztos" háttér, változatos munkaidő, nem rossz fizetés. Legbelül tudtam, hogy azért vállalom, mert családot akartunk alapítani. Nem akarom piedesztára emelni magam. De tény, ha nem kerül szóba a gyerek, talán még mindig világosítóként dolgozom. És hozzá kell tennem, mióta ott hagytam a színházat, és elvégeztem egy informatikus iskolát, valami számítógépes munkáról álmodtam. Megkaptam. És ha már ilyen "stabil" háttérrel rendelkezem, jöhet a gyerek. S most csak arra tudok gondolni, hogy jövő ilyenkor is nyújtani tudjam azt, amit eddig. Már érdekel a jövő.

Bizonytalannak érzem a helyzetet a munkában. Keresem az alkalmat, hátha találok valami mellékest. Számítógépes, internetes munkát, amit bárhonnan el tudok végezni, ha megvannak az adott körülmények. Sajnos olyan világban élünk, hogy mindkét lábunkat meg kell vetni, különböző helyeken, hogy ha jön valami lavina, ami magával sodor, maradjon egy kapaszkodó.

Addig marad a mantrázás. Önbizalom, önbizalom, önbizalom…

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

4 válasz érkezett a Önbizalom

  1. Én tudok eggy jobb mantrát…
    Próbáld ki, hátha neked is segít…
    Jól nyomod Pazzo, bár még sosem találkoztunk.

    Gouranga ;D

  2. @pazzo: én ugyanezt az időszakot élem meg, hasonló érzésekkel, hiszen nem mi vagyunk most a legfontosabbak. Már nem olyan mint régen, amikor csak magunknak dolgoztunk. Nekem is már mindennapi gondolatom hogy elkezdjek dolgozni, takarítsunk meg egy kis pénzt, és kezdjünk valami önállóba, valami kevésbé kockázatosba. Én tökéletesen megértelek, hogy “kapaszkodót” keresel, valami mellékest, szerintem rendjén is van ez így! A másodikhoz pedig szurkolok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.