Komplexus


Vége a szabad hétnek. Ismét munka. S itt kopog az ősz a tetőkön. Esik.

Beindul a blogéletem. Száz bejegyzés várt a readerben, s a nagyját (17) Sparrow-nak köszönhetem (vagy én vagyok lassú, vagy a srác keze jár gyorsan.÷) )


Rá kellett jönnöm, hogy komplexussal küszködöm. Legkissebbségi-komplexussal. (Az ősznek ehhez semmi köze. Ez az évszak melankolikus, és olykor kicsit depresszív elismerem, de a csendje alkalmat ad a gondolkodásra.) Erre akkor jöttem rá, mikor a múltkori melléfogásom (is) elgondolkodtatott. Az oka talán onnan eredeztethető, hogy hányattatott életem során oly kevés jót kaptam az élettől, s amikor mégis meglep valamivel, képtelen vagyok elhinni, vagy csak nagyon nehezen. Így volt ez öt évvel ezelőtt is. Megismerkedtem egy kedves lánnyal, aki másnak tűnt, mint a többi. Egy idő után lelkeink összekapcsolódtak, s a másik gondolatait is ki tudtuk mondani. Féltem elhinni, hogy ilyesmi velem megtörténhet, de boldog voltam. Később, lassan egy éve, megszületett Pöttöm, s szintén ott álltam, felfogni sem tudtam, hogy apa lettem. Én? Felelősségteljes ember? Még ma sem vagyok az, úgy érzem. De boldog vagyok, s olykor, ha ránézek Emmára, könnybe lábad a szemem. Az élet kezdi kiegyenlíteni a számlát. S folytathatnám a fent említett melléfogással. Ilyen ajánlat? Nekem? Álmodom? Mert be kell vallanom, ilyen felkérés csak legmerészebb álmaimban fordul elő. Persze, másnak lehet, nem nagy dolog. De egy olyan ember számára, akinek az írás, bár csak hobbi, mégis lételeme, s olykor arról álmodik, hogy talán egyszer megél belőle, vagy "mellékesen" keres vele, szinte a mennyország kapuja.


Valaki talán azt mondaná erre, túlzott szerénységben szenvedek. De ezt én mélyebbnek érzem. Vicces dolog ez egy olyan felelősségteljes munkakörben, mint az enyém (nem, nem vagyok igazgató, vagy hasonló). De itt nem is érzem magam elveszettnek. Tudom, mihez kell nyúlnom, ha gond van. Pillanatok alatt megoldok, úgy érzem, bármit. De az élet, az más. Ott folyamatosan bukásra állok.

Szefi-Ősz
(Foto by Szefi)

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Egy válasz érkkezett a Komplexus

  1. Hát ha nem érzed úgy, hogy nagy vagy, akkor nem is vagy az. 🙂
    De az ego egy megnyilvánulása az is, hogy a legkisebbnek gondolod magad. Mert ott van benned, hogy valamiben te vagy a LEG-leg-LEG…

    Gouranga ;D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..