Csak a számítógép ne volna…

Hétvége. Végre, meg tudom csinálni a gépet. Csütörtökön megvettem az utolsó elemeit az új felállásnak. Processzor, és plusz egy giga ram kipipálva. Szombat délután, nagy lendülettel csavarhúzót markolok, hogy megszabaduljak a régi (nyolc éves) alaplaptól, mindenestől. Elötte finoman össze állítottam az új "lelket". Az "öreglélek" kicsit poros, finoman leteszem a szőnyegre. Most már pihenhetsz, gondolom magamban. A fiatalnak nincs sok igénye. Nem kell kártyákkal bajlódnom. Ő sokoldalú. Mindent tud. Hangot, képet ad, csak jóságos Óz-ként nekem kell szívet, és agyat osztanom. Bekerül a házba, amelyet kissé portalanítani kellet, mert ugye senki nem szokott ott felmosni. Beillesztem, becsavarozom, bekötöm a vérkeringését. Kész Frankeistein szörnye. Pár pillanat múlva már életre is kell, finoman zúgva. Hallga! Szólok büszkén Epernek. Még hangja is alig van. A régi linux, ami a gépen van (köszönjük Ubuntu!) semmit sem kér. Vidáman beáll az új alkatrészekkel. Ilyenkor a windows visítani szokott, hogy "hát e miii? És eeez? Na meg aaz?" mint plázacica a könyvesboltban. Egyszer csak a gép belsejéből felhangzik egy autóriasztó. Ismerős hang. Pár éve a processzor hűtője vált le, s mikor a "szív" túlmelegedett, akkor kezdett el visítani. Hirtelen kikapcsolom. Szedem le az oldalát. Szaunisztikus idő volt odabent. Várok. Reménykedem, imádkozom, hogy csak a processzor ne égjen szét. Kis idő múlva óvatosan beindítom. Ventillátor be sem indul. Áll kukán. Rögtön megszólal a riasztó. Aznap este már nem szórakozom vele tovább.

Hétvége van. Ilyenkor a számítástechnikai boltok alszanak. Nem úgy, mint én. A szörnyet élesztgetem, a hajnalos műszak után. Kiveszem az újat, berakom a régít. Vissza mindent. Az új készlet visszakerül a dobozába, s nem sokára betölti a szobát a jól ismert kerregés. Indítok egy új telepítést. Ideiglenesnek jó lesz. Merészen elő veszem az Ubuntu lemezét. Mire beáll az új rendszer, a gyermek már aludni tér. Végre Eper is megkaphatja az internet adagját. Mikor végez, átveszem a helyet. Nézegetem a linuxos oldalakat. Csemegézek, mi kell majd az új géphez, ha majd holnap kicserélik (kicserélik?). Egyszer csak fémes csengést, s utána egy tompa puffanást hallok a gép belseje felől. Aztán megszólal a jól ismert autóriasztó hang az elöbbi irányból…

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

8 válasz érkezett a Csak a számítógép ne volna…

  1. Nekem egy sima vincsesztercere hetekig tartott, szektorhiba, sata-ide, tul nagy nem latja a gep stb.
    Utaltam en is nagyon.
    De ha nem lenne, most mi sem lennenk,

  2. De hogy a régi is pont ma adja meg magát…
    Egyébként megfőtt a processzor. Vehettem újat, mert hát nem garanciális így.

  3. @vinczepetya ha film-vágással, vagy kiadványszerkesztéssel foglalkoznék, esetleg profi fotós lennék, már biztos lenne mac-em.÷)

  4. Pingback: Alaplap | pazzo.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..