Búcsú a Tandemtől

Nem voltam sokszor. Nem ismerem annyira. De amennyit akkor megmutatott magából, tetszett. Jó volt tudni, hogy van egy kávézó, ami "csak" a bloggereké. Mikor először jártam ott egy éve, kellemes emlék, épp Amby-val, és Katicával találkoztunk. Kíváncsian figyeltem a többi embert, s majdnem kibukott a kérdés: itt mindenki blogger? Persze megtartottam magamnak. A falon blogok kinyomtatott képei díszelegtek. A kíváncsiság (na meg az ego) ekkor is kitört rajtam, hogy hátha az enyém is. Persze miért is lett volna?

A falakon blogok képei...

Itt-ott olvastam, ki mindenki jár oda, s vannak, akik névre szóló bögrében kapják a kávéjukat. Örültem, hogy ilyen kiforrott a társaság. Másodszorra épp nyitáskor voltam ott, a freeblog játékának keretében. Érdekes volt üresen látni a helyet. Talán még jobban tetszett, mint először. Hiába. A csendet szeretem. Azóta kaptam pár meghívást blogtalálkozókra, de idő hiányában nem tudtam elmenni. 

Sajnálom, hogy bezár az a hely, ami szerintem egyedi jelenség a városban. Legalábbis még nem találkoztam más, bloggereknek címzett kávézóval. Mit mondhatnék még? Köszönöm, köszönjük, hogy értünk, nekünk voltatok. Köszönjük a lelkesedést, amivel átitattátok a helyet. Remélem, még találkozunk veletek.

Megosztom
Facebook Twitter Email

2 válasz érkezett a Búcsú a Tandemtől

  1. a dolgok másképp való látását pozitívan értelmezd, kérlek! 🙂 Magam is ilyen vagyok, ritkaság ez. apró dolgoknak örülés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.