Fotóiskola kezdőknek VIII.-Portréfotózás III.-Ellesett pillanatok

Ellesett portrék készülhetnek műteremben, vagy szabadban.
Legyen bár hétköznapi, vagy gúnyoros, az elkapott portréfotó véletlen
pillanatokat, önkéntelen gesztusokat, arckifejezéseket csíp el ismeretlentől,
ismerősről, rokonról.

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.



Hétköznapi élethelyzetek



Bármerre járunk a világban fényképezőgéppel a nyakunkban, mindig hiúzszemmel
figyeljük a pillanatot, mikor feltárul embertársaink belvilága.

Még ha kifejezetten műtermi portrét is akarunk készíteni, egy-egy spontán
mozdulatot érdemes elkapnunk. Modellünk a nyakkendőjét, ruháját igazgatja, a
haját fésüli, stb.

Miután végeztünk, kísérjük ki modellünket, és az utcán is készítsünk róla
képeket. Tavasszal, amikor a család kirándul, lessük meg a pillanatot, amikor
szeretteink a finom falatoktól eltelve, behunyt szemmel, békés mosollyal
élvezik a nap cirógató melegét.

A várost járva figyeljük a járókelőket. Keressünk beszédes helyzeteket. Például
a zöld jelzésre váró gyalogos arcán a türelmetlenség árulkodó jeleit.

Szüntelenül figyeljük a feláruló pillanatokat, hiszen mindannyiunk élete tele
van történetekkel, és mindegyik fotó egy-egy ilyen történetnek lehet az apró
mozaikja. Ha az utcát járjuk portréra vadászva, villámgyorsan meg kell
találnunk az eszményi képkivágást, ezért a legjobb, ha 80-200 mm-es zoom-optikát
viszünk magunkkal. (Olyan esetben, ha nem tudok a kiszemelt alany közelébe
jutni úgy, hogy meg ne zavarnám, olyan képet készítek, amelyből később a
"hasznos" képrészletet kivághatom.)

dazataria-Picnic

(fotó: Dazataria)



Hivatás, szenvedély, személyiség



Elsőként el kell gondolkodnunk, vajon alanyunk életének melyik szeletét
(foglalkozását, otthonát, hobbiját) érdemes megjeleníteni a képen. Mi a
legjellemzőbb vonása? Mire a legbüszkébb? Mi a hobbija?

A helyszín az esetek többségében egyértelműen adódik. Művészt a műteremben,
hentest a húsboltban, tanárt a katedrán érdemes fotózni.

Ha valakiről az otthonában készítünk képeket, kérjük meg rá, hogy vezessen
körbe bennünket. Általában mindenki kész hosszasan, lelkesen mesélni a
lakásáról, házáról, kertjéről, egy-egy személyes tárgyáról. A gazdát vegyük rá,
hogy mutassa meg a jószágait. A lelkes vasútmodellezőt kísérjük le a pincében
felállított terepasztalához.

Amikor már mindent láttunk, és hallottunk, kérjük meg az illetőt, hadd
maradhassunk még egy ideig, hogy figyelhessük, amint tesz-vesz, ügyködik. Most
még ne fotózzunk. Pusztán éljük át szívvel-lélekkel, és figyeljük meg mindazt,
amit alanyunknál látunk, és tapasztalunk.

Jegyezzük meg, milyen ruhát visel, milyen szerszámokkal, eszközökkel dolgozik,
fürkésszük ki a karakteréről mesélő összes apró, beszédes jelet. Minél több
időt töltünk alanyunkkal, annál jobban megismerjük a mindennapjait,s így
pontosabban körvonalazódik bennünk, hogy életének sokféle színtere közül
melyiket érdemes megmutatnunk a portrén. Arról nem is beszélve, hogy közben ő is
megszokhatja folyamatos jelenlétünket, és így egyre inkább feloldódik.



Az "aktus"



Hiába igyekszünk oldani a hangulatot, könnyen megeshet, hogy alanyunk feszülté,
zavarttá válik. Viselkedése mesterkélt lesz, amint fotózásra kerül a sor.
Semmit sem szabad erőltetnünk. Várjunk türelemmel, míg alanyunk elfoglalja
magát, megfeledkezik rólunk, és csak azután lássunk neki a munkának.

Tartsuk szem előtt, hogy a portrénak ezen típusa egyaránt szól a modellről, és
a környezetéről. A kép tekintélyes részét alanyunk töltse ki, ugyanakkor a
környezetéből is mutassunk kellő darabot, érzékeltessük a helyszín hangulatát.

Használjuk a korábban említett kompozíciós elveket
. Ha alanyunk, mondjuk pék,
előtérnek válasszuk a frissen sült veknik kupacát, mégpedig úgy, hogy a kenyérhalom
körvonalai a pékre tereljék a néző figyelmét. Vagy helyezzük a pékmestert
előtérbe, háta mögött a glédában álló kenyerekkel. Fotózzuk le amint zsákot
cipel, vagy a tésztát dagasztja.

Craig Jewell-Mr Baker Man

(fotó: Craig Jewell)




A környezetbe helyezett portré, hasonló gondolkodást kíván, mint a fotóesszé,
mert nem csak alanyunkat, de legjellemzőbb tevékenységét is be kell mutatnunk a
képen.

csendben mozogva próbáljunk ki különféle látószögeket, hol közelebb
alanyunkhoz, hol távolabb tőle. Olykor kérjük meg, hogy nézzen egyenest az
optikába. Ne sajnáljuk a nyersanyagot. Fotózzunk bátran, máskülönben megeshet,
hogy épp a legtermékenyebb pillanatokról maradunk le.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

2 válasz érkezett a Fotóiskola kezdőknek VIII.-Portréfotózás III.-Ellesett pillanatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.