Retro

Próbálok visszarázódni a blogolásba, de azt veszem észre magamon, hogy már nem gondolkodom bloggerként. Viszont írni jó, meg mindig is a tevékenységeim része volt, és hát nem is szeretném elhagyni, rosszabb esetben törölni ezt a helyet. Hány éve is…? Lényegtelen!

Mostanában kezdek rájönni, ráérezni, hogy ami kimaradt a gyerekkoromban, azt most tudom pótolni. Ezzel együtt keresek valami régi hangulatot, amit akkori, szétzilált életem során érezhettem párszor.

Olyan dolgokra gondolok, amit egy film, amiből akkor a VHS-korszakban rengeteget lehetett kikölcsönözni a videotékából, vagy egy tárgy használata, ami szintén annak a kornak egy olyan ikonikus terméke volt, mint manapság az okostelefon.
Filmekről most nem írok. Mikor első fizetésemből bevezettettem a kábeltévét anyámmal közös belvárosi lakásunkba, és a szerelőtől vettem egy HBO-dekódert, sok olyan mozit láttam, amit ontott az amerikai filmgyár, és azóta is kedvenceimként gondolok rájuk. Viszont a tévécsatornák mára annyira agyonjátszották ezeket a műveket, hogy számomra a nosztalgiafaktor közelít a nullához.
A tárgyaknak viszont lelkük van, ahogy mondani szokták. Persze, ezekből is kevés jutott gyerekkoromban, és még kevesebb maradt meg, amit utólag nagyon sajnálok, mert így nem tudtam odaadni ezeket Kispipinek, hogy neki is örömet okozzanak.
Talán a Tomy gyártmányú, elektronikus kosárlabda játék az egyetlen ami megmaradt, és amivel sok időt töltöttem magányosan, meg persze a barátaimmal is.
Amim viszont sosem volt, és csak kölcsönbe kaphattam egyszer-kétszer, az a Nintendo GameBoy, amin leginkább Tetris-ezni lehetett, mert már a kazetták is drágának számítottak. Mikor anyám fizetése kb. 5.000 forint volt, ezt a kis kézikonzolt 8-10.000 forintnyi schillingért adták a határ szerencsésebb oldalán.
Valamelyik nap, épp az internetet bújtam mindenféle miatt, mikor szembejött egy kis megsárgult, plexi nélküli, de ránézésre ép időutazó, az 1989-es évből, nem túl drágán.
Gondoltam, ez egy jel. Megcsinálom, kipucolom, és milyen jó lesz rajta játszani. Vettem hozzá csavarhúzó készletet, mert a Nintendo konzolok háromágú csillagcsavarral, azaz tri-wingel vannak összeszerelve.
Babám hozott a kórházból hidrogén-peroxidot. Régen az elektromos cuccok, világos színű, műanyag burkolatába brómot raktak, ami napfényre kicsapódva okozza a sárgulást. De hidrogén-peroxid, és UV-sugárzás (alias napfény) hatására eltűnik.
Mivel egy játékom sincs hozzá, mikor meghozta a postás a GameBoy-t, Kispipivel elvittük a Jókai utcai PlayMánia konzolboltba, és kipróbáltuk. Aztán vettünk egy Asterix kártyát hozzá.
Mivel elkapott a lendület, vettem egy törött kijelzőjű, de szép burkolatú példányt is.
Most mindkettő szétszedve várja, hogy jobbra forduljon a sorsa. De legnagyobb sajnálatomra, LCD-panelt sehol sem találok hozzájuk.
És most várom Sopronból a következő két GameBoy-t.

 

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.