Előző

Mostanában úgy kell rávennem magam mindenre.
Az otthoni jógázásnak amúgy is megvan az a veszélye, hogy előtte még odadobok egy mosást, még elmosogatok, még rendet csinálok, aztán már annyi az idő, hogy reggelizni kellene, és tele hassal nem lehet jógázni.

Fizetem a próbatermet, de nem is tudom mikor voltam ott utoljára. Még dobot sem kell vinnem, mert van vagy tíz a terem polcán. Igaz, itt az is közrejátszik, hogy nincs kivel zenélni. Magamban meg már unalmas, csak ütni a ritmusokat.

A rajzolás sem megy. Épp tegnap sikerült megerőltetni magam, úgy másfél hét után. Igaz, hogy ilyenkor papírt, és tintát pazarlok, de legalább lett valami, ha nem is szemgyönyörködtető, végeredménye.
A rajziskolába jutásom meg annyira hektikus… ehh!

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódva, folytatódik ez a… nem is tudom, mitől van ez a motiválatlanság. Nevezzük tavaszi fáradtságnak. Remélem, hamar elmúlik.

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.