Kedv

Vannak ezek az elkeseredett, szomorú, befelé forduló időszakaim, mikor nem érzem jól magam a bőrömben.
Tegnap hiába ejtettem meg az idei első biciklizést, mert a váltó félúton elhagyott.
Akármit csinálok, rosszul sül el.
Ilyenkor azt gondolom, minek rajzolni, mikor nincs tehetségem hozzá, és nem az jön ki a kezem alól, ami a fejemben van.
Minek doboljak, mikor egyedül vagyok, és nincs egy gitáros, akivel ketten örömzenélnénk hetente legalább egyszer.
Aztán itt a munka. Piszkosul utálok hajnali 4-kor kelni, még ha taxit, vagy céges kocsit küldenek értem. Vagy reggel 6-kor lefeküdni az éjszakai műszak után, és délben felébredni, nem túl kipihenten, aztán hajrá, vissza a malomba.
El kellene innen menni, de jön a kérdés, hogy hová? Mit tudnék csinálni? Ehhez értek, meg a világításhoz. Sosem csináltam mást.
Hobbiként viszek pár wordpress-es weboldalt ismerősöknek, töltöm fel a tartalmaikat, amit küldenek. Nem lenne rossz egy ilyen munka.
Mostanában megyek egy ismerős fazekashoz, hogy kipróbáljam a korongozást, és ha bejön, igyekszem megtanulni. De ezzel a hangulattal már előre félek, mi lesz belőle.
Azt hiszem, rám férne egy jó nagy alvás, és sok szex…

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.