Szomorú

Tegnap azzal jött haza Kispipi az iskolából, hogy meghallgatták youtube-on az osztályfőnöknő kedvenc dalát, és szeretné nekünk is megmutatni.
Gyanakodva kérdeztük, mégis, mi a címe az ominózus zeneműnek, mert D.néni zenei ízlésétől, amit a gyerekekbe is próbál sulykolni, néha az égnek áll a hajunk.
Konkrétan, addig mutogatta a 2cellos nevű zenekart, hogy majdnem az egész osztály elment a tavalyi budapesti koncertjükre. Az egyik kissrác azóta tanul csellózni. Mondjuk ez utóbbi a pozitív hozadék.
Lányunk aztán kinyögte, hogy a Szomorú vasárnap című dalról van szó.
Mi meg csak pislogtunk, mint hal a szatyorban. Néztünk egymásra, hogy D.néni mióta ilyen befelé fordulós, és hogy az egész osztály tömeges öngyilkosságra készül-e?
Ha valaki nem ismerné a dal történetét: 1933-ban zenésítette meg Seress Rezső, Jávor László versét, amit azóta is az öngyilkosok himnuszaként tartanak számon.
A dalból készült filmet leadtuk pár éve. Épp aznap este is dolgoztam. Tényleg olyan hangulata van a dalnak, hogy az ember, ha rossz passzban van, a Dunának menne tőle.
Aztán kiderült, hogy valami feldolgozásról lehet szó, mert Kispipi olyasmit mondott, hogy D.néni azt a részt szereti a legjobban, mikor “belecsapnak” a dalba.

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.