Konyha

Ahogy a közmondás (bullshit) tartja: közös lónak túrós a háta. Nincs ez másként a céges, közös konyhával sem.
Egy tenyérnyi hely, mikróval, Szarvasi, meg patronos kávéfőzővel, kétlapos sparhelttel, és egy teafőzővel a mosogató mellett. Mindig akad valaki, aki nagyon otthon érzi magát. A koszos műanyag edények napokig a mosogatóban, vagy mellette hevernek. Egy reggel, kávéfőzés közben, elkezdtem őket kidobálni a kukába. Délutánra lett gazdájuk, és vagy elmosva száradtak, vagy eltűntek.
Van, aki a kész teát hagyja a teafőzőben. Pedig igazából csak vízforralónak lenne ildomos használni, mert a kannát sem mossák el, a szűrőt meg pláne nem fogják. Múltkor valaki még a víztartályba is tett mentateát. Azóta is rágógumi ízű, és illatú víz jön belőle.
Mikor kiírtam rá, hogy mi is szeretnénk teát főzni, kicsit normalizálódott a helyzet, mert mindig rendbe rakva találtam, elmosott kannával. Ezidáig.
Úgy tűnik a kanna eltörhetett, mert hetek óta nem került elő, csak a műanyag teteje hever árván az egyik fiókban. Volt már ilyenre példa. Akkor a kolléga kiírta egy papírral, hogy eltört, bocs, már rendeltem egy újat. Azt hiszem ennek már búcsút mondhatunk.

Minap mosogattam ebéd után az evőeszközeimet. ismeretlen faszi odalép mellém, és megkérdezi:
– Mosogatsz?
(nem öreg, csak lógatom a lábam itt a medence szélén)
– Igen.
– Én is jönnék.
– Remek.
Aztán ráteszi az eszközeit az enyémekre, és így szól:
– Mosd már el ezeket is!
Azzal faképnél hagy. Első gondolatom az volt, hogy kidobom az egészet a szemétbe, de kulturált voltam. Csak otthagytam.

Mikor ide jöttünk, volt két garnitúra evőeszközünk. Mára alig maradt belőle. Zárt részen dolgozunk, a konyha az ajtón kívül van. Kolléga lemegy az udvarra dohányozni, közben kiviszi a reggeli, ebéd maradékát, és elmossa. Visszafelé elfelejti behozni a közös evőeszközöket, és innentől kezdve mások széthordják. Régebben gondom volt rá, hogy begyűjtsem őket, mikor dolgozni jöttem. De mióta van saját eszcájgom, nem foglalkozom ezzel. Már amúgy is untam, hogy csak én figyelek. Az eredménye az lett, hogy kolléga saját pénzén vett egy új készletet, de már annak a fele sincs meg.

Olykor, ha sok a mosatlan, kedvem lenne kiírni, hogy “anyuci itt nem mosogat el utánad”, de inkább nem törődöm vele. Viszont teát még mindig nem tudok főzni. Bár a folyosó végén van egy vízadagoló, ami szódát, meg forró vizet is ad…

Miért ilyen életképtelen némelyik ember?

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.