Idő

Tegnap este sikerült megnézni az Időről időre című film második etapját.
Este, gyerek mellett aki miatt olykor meg kell állítani, meg reggeli korán keléssel ez is szép teljesítmény.

Mindig ilyesféle mozikat keresek. Már unom jó ideje a Valamilyen Szuperhős harminchármat, meg a Másik Szuperhős előzményfilmjét, esetleg újraforgatott első részét. Az újabb Tolkien mű kinyírása feldolgozása sem érdekel. Nekem olyan mozit mutassanak, aminek van mondanivalója, tényleg színészek játsszák, életszagú (na nem a hazánkbéli, milyen szarban élünk féle), és nem kell monumentálisnak lennie a rajzolt díszletnek. Ilyen például nagy kedvencem a Minden végzet nehéz, Jack Nicholson-nal, és Diane Keaton-nel.
Az Időről időre, bár nem ilyen egyszerű témájú, mint a fent említett nagy kedvenc, még sincs túl misztifikálva. Mikor meghallottam, hogy a főhős időutazásra képes, máris párhuzamot vontam az Időutazó felesége című filmmel, de szerencsére a következő percek rácáfoltak félelmemre. Nem lett túlbonyolítva, dramatizálva ez a szál sem.
Kaptunk egy abszolút átlagos srácot, egy nem túl átlagos családban, akiknek irigylésre méltó életük, és házuk van valahol Angliában a tengerparton, ahova lejárnak teázni, kövekkel kacsázni, és szemmel láthatólag nagyon jól érzik magukat a bőrükben, és egymás társaságában. A fiú, aki a főszereplő is egyben (a Harry Potter filmekben mint Bill Waesley-ként tűnt fel) egy kicsit ügyefogyott ami a szerelmet illeti. De aztán az apja felvilágosítja, hogy a családban a férfiaknak van egy különleges képességük: az időben utaznak. Semmi technikai segítség nem kell hozzá, maximum egy sötét szekrény, szembehunyás, és vissza jut életének abba a pillanatába, ahova csak menni akar. És ezt a képességet úgy próbálja kamatoztatni, hogy egy-egy lánnyal történt kínos cselekedetet (nem csókolta meg, pedig ott volt az alkalom), helyre hozza.
Persze ezek után sem lesz a főhős valami macsó szoknyavadász, hiszen ő afféle szerelmes típus, ami Londoba költözésekor rá is mosolyog, csak a vaksötétben nem látja először.

Nem mesélem tovább. Nagyon érdekes, fordulatos, mégis egyszerű történet, ami szerintem két dologra is rávilágít:

  1. Vidámabban kellene élni a mindennapokat
  2. A srácnak van esélye, hogy ha valamit elbaltázott, kijavítsa. Nekünk ez nem adatott meg, tehát jobban oda kellene figyelnünk arra, amit teszünk.

Ha pontozni kellene, nekem a film, a színészi játék is 9/10. Nagyon tetszett. Hozzáértő kritikát az Aeron Flux-on olvashattok.

 

Időutazás indul!

Időutazás indul!

 

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..