Olasz nyelvlecke

 

Találkoztunk. Annyi levél, és komment váltás után, végre összefutottunk egy állatkerti séta erejéig. Kicsit jobban összeismerkedtünk, s jobban összebarátkoztunk. Mondhatom, közelebb kerültünk egymáshoz.

Eperkével, és Mimkével csütörtök délben csatlakoztunk Nellyékhez a fókák, és jegesmedvék tárolójánál. Gyors egymásraismerés és bemutatkozás után útra kerekedtünk Lídia, Nelly bűbájos kislánya útmutatása nyomán. Azaz Lídia, Giuseppe nyakában ülve irányította kis csapatunkat újabb, és újabb ketrecek felé. Szerencsére egy játszótérnél hosszabb pihenőt "engedélyezett" nekünk.

 

Legalább volt időnk jobban összeismerkedni. Elmeséltük munkánkat, kicsi bepillantást engedtünk életünkbe. Sajnos Mimke idejekorán megvált tőlünk, mert végetért az "ebédszünete", és vissza kellett mennie dolgozni.

Öten folytattuk utunkat, miután Lídia megunta a játszótér nyüzsgését. Minden csodálatom Giuseppe-é. Mindvégig kislányukkal a nyakában-nyomában-mellette volt, és láthatóan nem fárasztotta. Remélem nem érezte magát kirekesztve. Sajnos egy kukkot sem tudtunk beszélgetni a nyelvi akadályok miatt.

Ám jó volt hallani a közvetlen közelemből az olasz beszédet. Már oly rég hiányoztak ezek a szavak füleimnek. Szinte csüggtem a kis család minden mondatán. S leszürhettem a tanulságot: sokat felejtettem az elmúlt négy év alatt.

Összefoglalva: végigjártuk az állatkertet. Láttunk szomorú kis orszarvút, és nagyot. Szomorú elefántot, pihenő nagymacskákat, orángutánt, gorillát, és hülye embereket. (…és lajhárt, és málét, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket, és…) Az utóbbiak zavartak, az állatokat viszont sajnáltam. Minden ketrecnél (kifutónál) egy idő után felhangzott az "andiamo!", és elzarándokoltunk egy másik állathoz. Végül Megpihentünk a városligeti tó, Robinson éttermének kávézójában.

Kellemes nap volt. A végére Eperkével jól elfáradtunk, de úgy érzem, gazdagabbak lettünk egy pár jóbaráttal, és egy kedves kis családdal. Lídiát imádtuk, Giuseppét és Nellyt jobban megszerettük.

És azóta minden nap gyakoroljuk az olasz nyelvet. Még csak annyit mondunk: andiamo! Elmosolyodunk, mert ezáltal eszünkbe jut Lídia cérnahangocskája, Giuseppe és Nelly mosolya, és máris hiányoljuk társaságukat.

 

 

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

8 válasz érkezett a Olasz nyelvlecke

  1. Dehogynem;) Én láttam, én láttam!
    Egyébként nagyon sajnálom, hogy nem maradhattam:( Majd legközelebb! Remélem lesz olyan:)

  2. 😀 😀 köszi a beszámolót! Torony eszemmel nem csináltam Rólatok képet, így egyelőre melékeim zugában őrizlek Titeket… (Mimkét is!!)
    Helyes kis beszámoló, örülök, hogy jóléreztétek magatokat, mi is örültünk nagyon a személyes ismerkedésnek 😀 😀
    Jöttök Ti még hozzánk, ugye?! 😀 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.