Másik világ I.

Sokat játszottam Klárival. Ott lakott a házunkban a Kossuth Lajos utca 2/B házmesteri lakásában. Vagyis hogy nálunk. Bizonyos időközönként megjelent. Beszélgettünk, és a játékkatonáimmal nagy csatákat rendeztünk, vagy csak guritgattuk egymásnak a labdát a földön űlve. Olykor olyasmit akart játszani, amihez nekem semmi kedvem nem volt. Olyankor dühös volt és mindenfélét dobált a szobában. Játékok, poharak, hamutartók repkedtek a levegőben, és csattantak szét a falon. Anyu mindig azt hitte, hogy én törtem el ezeket a dolgokat, és hiába magyaráztam, hogy Klári a bűnös. nem hitte el, és büntetésből a sarokba állított. Aztán egyszer benyitott a szobába, mert hallotta ahogy veszekszünk, és amikor belépett, épp az orra elött esett le Valérka a babám. Akkor láttam először ijedtnek. Látta, hogy én nem lehettem, mert épp az ajtó elött álltam. Kiküldött az előszobába, és felhívta nagyit, aki nem sokára meg is jelent nálunk. Bement a szobába, anyut pedig kiküldte hozzám. Nem volt bent sokáig. Hallottam ahogy nagyi érthetetlennek tűnő szavakat mormol. Aztán valami olyasmit mondott, hogy menj innen, nincs itt semmi dolgod. Végül kijött az előszobába. Kissé fáradtnak látszott. Leült a székre, kért egy pohár vizet, és azt mondta, most már nincs mitől félnem. Nem értettem, hisz szerintem addig sem volt mitől tartanom. Végül nyakamba akasztott egy amulettet, csókot nyomott a homlokomra és elment. Azután Klári sohasem jött többé. Később tudtam meg, hogy akkoriban már ötven éve halott volt.

 

– Miért ég minden síron annyi gyertya?
– Hogy a holtak visszataláljanak.
– Miért? Olyankor hol vannak?
– Ahol addig éltek, vagy ahol a hátrahagyott családjuk él.- Mondta, és meggyújtotta a kialudt gyertyát egy síron, amire egy kőangyal vigyázott ájtatos kőarccal.
– És ha elfújja a szél a gyertyát?
– Akkor nem talál vissza.
– Másik sírba költözik?
– Nem. Addig bolyong a temetőben, amíg megint meg nem gyújtanak neki egy újabb gyertyát, ami mutatja az utat.
– És ha senki sem gyújt neki gyertyát? Akkor örökre itt fog mászkálni?- mutattam körbe a temetőkertben.
– Jaj, te gyerek! Ne kérdezz már ökörségeket!- csattant fel nagyi, de aztán megenyhülve folytatta.- Akkor majd mi meggyújtunk neki egyet.
– Az a dolgunk?
– Az is…
– Akkor menjünk haza. A dédi már biztos vár minket.
– Nappal sohasem jönnek.- rázta meg a fejét nagyi.- Majd éjjel.
– Remélem visszatalál. – mondtam, és fülemre húztam a sapkám. Nagyon hideg volt abban az évben, Mindenszentek napján.

Megosztom
Facebook Twitter Email

6 válasz érkezett a Másik világ I.

  1. @gus valami van a levegőben.Tegnap este munkába menet kitaláltam egy alaptörténetet egy másik íráshoz (hurrá!fog az agyam!) ÷)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.