Skatulya

Minap le lettem zsidózva a héven. Nem mintha zavarna, vagy egyáltalán felvenném az ilyesmit. Inkább csak azért mesélem, mert megvetem az efféle “embereket”, akik azt hiszik, hogy kurvára felsőbbrendűek ahogy dobozból isszák a vonaton a sörüket, és szerintük csak ők igazi magyarok, stb. mindenki ismeri ezt a típust.

Úgy történt a dolog, hogy ültünk Békásmegyeren a héven, csendben izzadva vártuk, hogy végre elinduljunk Szentendrére, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy sörszagú, hosszú hajú faszi a mellettünk lévő fakkban hangosan (hogy mindenki hallja) beszél a telefonjába olyanokat, hogy a haverjának beszólt a Deákon egy elempés-liberális-izraelita, mert “már nem szabad zsidózni, hanem mit mondunk? Izraelita?” üvöltötte kajánul vigyorogva a telefonba, mert ilyen hegyes süveg volt rajta. Meg, hogy ezek az elempés-liberális-izraeliták rögtön esemest küldenek a fészbúkba. Mi meg hárman, hogy eltereljük a figyelmünket, azaz konkrétan leszarjuk a feltűnési viszketegségben szenvedőt, elkezdtünk beszélgetni, hogy a hétvégét nehéz volt megszervezni, pedig a facebook-on párszor szóba került a csajok között ez a hétvége.
Erre rögtön ugrott a szerencsétlen, aki még mindig hangosan beszélt a telefonjába, hogy na, itt is vannak elempés-liberális-izraeliták, pedig ez a mi országunk, és mindet el kellene küldeni. Én meg félhangosan megjegyeztem Eperkémnek, hogy jó lenne, ha ott tartana az űrtudomány, hogy minden hülyét ki lehetne lőni az űrbe, aztán had menjenek. Emberünk, még mindig tapadva a telefonhoz odaszól nekem, hogy “bizony, az jó lenne uram”, aztán már megint a telefonjába beszélve azt mondja: “épp itt is vannak ilyenek, és most le kell tennem, mert mindkét kezemre szükségem lesz ha ezek az elempés-liberális-izraeliták megtámadnak”. Ekkor már elindultunk Budakalász felé, s mi is témát váltottunk. Munkáról, családról beszélgettünk. Mikor a következő megállónál felszállt a kalauz, s emberünk ezt meglátta, felpattant hirtelen, összeszedte a cuccait, és leugrott a vonatról. Tényleg szüksége volt mindkét kezére. Sok volt a holmija.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.