Zsír

Minap ráálltam a fürdőszobai mérlegre, és elkeseredetten állapítottam meg, hogy vágósúlyba kerültem. Hivatalosan is zsírdisznó lettem. Tehát nyugodtan elkezdhetek siránkozni, mint Zsírember, hogy bánatomban öngyilkos sem tudok lenni, mert nincs az a faág, ami elbírná ezt a testet, Dunának nem mehetek, mert nem tudok úszni, a tűzhely sem ideális, mert félek a gáztól.
Marad a diéta. Eper szerzett ehhez leírást, amiben receptek is vannak, mert ő is szeretne karcsúsodni. Úgyhogy reggelente szottyos müzlit eszem, miközben a mellettem szalonnás tojást zabáló kolléga fejére átkot mondok, hogy a jó ég szorítsa ökölbe kezét az epéjén.

Mióta átköltöztünk a céggel, azóta gyarapodok. Ez a hatása a napi 12 óra seggnövelő ücsörgésnek, meg az éjszakánként rám törő farkas-éhség, egy zacskó nápolyival való leküzdésének.
Hiányzik a mozgás, hiányzik a biciklim. Tavaly, még a régi helyen könnyű volt, mert a három munkahétből minimum kettőt végig tekertem. 13.30 – 20.30, meg 20.30 – 5.30 munkaidő beosztás mellett simán ment. Csak a délelőttös hetet blicceltem el, mert hajnalban taxit tol a seggünk alá a cég. De most 4.45 – 17.15, meg 16.45 – 05.15 – ig beosztás mellett nem igazán tudok bringára ülni. Pedig közelebb is van a melóhely, mint tavaly.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Egy válasz érkkezett a Zsír

  1. Figyi, maradhat a szalonnás tojás, csak ne egyél hozzá kenyeret. Eleve hagyd el ami lisztes, meg ami édes. Minden más mehet, csak ne kínozd magad, ne szenvedjél, ne éhezzél, mert azzal többet ártasz, mint használsz. Rágcsálj almaszirmot, aszalt gyümölcsöt, diót, mandulát. Ne egyél szart 🙂 És ennyi. Nomeg persze nem árt némi mozgás sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.