Szem 4 – Kórház

Bocsánat, hogy mostanában nem írtam. Próbáltam pihentetni a szemem. Meg sűrűn csepegtetni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nem hiszem, hogy hős vagyok, ahogy Eperkém mondta. Csak megpróbáltam túlélni.
Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen a Kedvesem is ebben a szakmában dolgozik, csak másik kórház szemészetén. Így történhetett meg az, hogy amíg az asztalon feküdtem, Ő végig ott volt mellettem, és fogta a kezemet. Amíg élek, nem fogom tudni eléggé meghálálni ezt a gesztust, tudván, hogy mennyire nem akart bejönni. Számomra nagyon sokat jelentett a jelenléte.
Tőle tudom a részleteket. Aki nem bírja az efféle leírásokat, kérem ugorja át ezt a részt. “Normális” esetben úgy működik az olaj-kivétel, hogy beszúrnak egy tűt, amin vizet juttatnak a szembe. A fizika törvényei szerint kinyomja az olajat, ami távozik egy bemetszésen, amit “kapunak” neveznek. Az én esetem nem volt normális, hiszen tíz éve hurcoltam ezt az anyagot a szememben, és már jócskán emulzifikálódott. Így aztán a meglévő mellé kellett még három ilyen kaput nyitni (ha nem jól mondom, Eperke majd kijavít). Eltartott egy ideig, amíg az orvos kikínlódta a cuccot, de egy minimális még így is maradt. Hogy a látásom visszatér-e a bal szememre, még kérdéses. Erre talán egy év múlva visszatérünk, mikorra talán regenerálódik szegény.

Persze tudom, ez az én hibám is. Tíz évig nem mentem orvos közelébe sem. De elmondom, miért: hiányzott a tájékoztatás. Mikor anno kikerültem az egy hónapig tartó kórházi kezelésből, és pár hónap múlva az utolsó kontroll is megtörtént, senki nem mondta nekem, hogy ezt az olajat jó lenne egy éven belül leereszteni, mert nem túl szem-barát. Józan paraszti ésszel azt hiheti az ember, hogy amiként az előző műtéteknél használt gáz elillan a szemből, úgy ez a szilikonolaj is kiürül valamiképp. Ezt az elképzelést támasztotta alá az a tény is, miszerint amikor könnyezett a szemem, olajosan csúszósnak éreztem a bal szemem könnyeit. Miután Eperke a szemészeti osztályra került Kispipi születése után, elbeszélgetett az egyik orvossal a szemem kapcsán, mert érdekelte, mi az a szürke anyag, ami sokszor látható a szememben. Innen tudtam meg, hogy ettől már rég meg kellett volna szabadulni.
Hát, ennyi időbe került, amíg rávettem magam a vizsgálatra, és innen már felgyorsultak a dolgok.

Viszont a kórházban nem lett jobb a helyzet. Mikor reggel jelentkeztem műtétre, egy orvos, pakisztáni, vagy indiai kinézetű férfi vett vizsgálat alá. Kérdezte, hogy jártam-e már itt? Elmondtam a múltkori gyors műtétet. Azt hitte, akkor ki is lettem vizsgálva. De amikor eloszlattam ebbéli reményeit, felháborodottan mondta, hogy itt olyan nincs, hogy nem vizsgálják meg a beteget, és kirohant. Aztán persze vissza jött, és rendesen elvégzett minden vizsgálatot. Volt gyertyás fény-látás, meg ultrahang is.

A műtét után egy órával már távozhattunk. Kaptam szemcsepp receptet, amit aznap óránként, másnaptól naponta ötször, most meg már csak háromszor kell használni. Elmondta az orvos (nem a főorvos, aki műtött), hogy másnap reggel jöjjek vissza kontrollra, és megkapom az útilaput, avagy a zárójelentést.
Másnap visszamentünk, a főorvos a külön kis szobájában, utána a másik orvos a vizsgálóban is belevilágított a szemembe a lámpájával, és egy óra várakozás után (miért nem tudják akkor kinyomtatni?) kezembe nyomták a papírt. Még elmondta a doktor, hogy ne érje víz a szemem, nem nyúlkálok hozzá, ne hajoljak, ne emelgessek, ne erőlködjek, és hogy egy hónap múlva menjek vissza kontrollra. Azt már elfelejtette mondani, hogy jó lenne hason aludni, és sokat lógatni a fejem, megelőzendő, hogy a retinám alá szálljon, és újra olajat kelljen tölteni a szemembe. Egy szóval: nem éreztem, hogy túlságosan foglalkoznának velem.

Egy hét múlva megnézett Eperke főorvos-asszonya is, bár nem sokat látott, mondta, hogy a kapott szemcseppet használjam orrba-szájba, hogy beinduljon a csarnokvíz-termelés, ami szintén segít abban, hogy a retinám a helyén maradjon, és hogy szép feszes legyen a szemem. Talán a fronttól, mostanában kicsit sűrűbben fáj a fejem a bal oldalon. Azt mondják, ez így is marad. S persze letelt az egy hét pihenés. Újra járok dolgozni.

Ezúton is köszönöm szépen mindnyájatoknak a drukkolást!

Műtét után

Műtét után

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.