Cipő

Első tapasztalat a bringázásban: a Converse-szerű, magas-szárú vászoncipő nem alkalmas tekeréshez (mint ahogy a strandpapucs sem). Ha csak nem tíz lábujjal akarod markolni a pedált. A narancssárga “szabadidő” cipőmet neveztem ki biciklizősnek. Egyel emeltem a jól láthatóság szintemet.

 


Szavazz!

Nem szoktam kampányolni, hirdetni magam, hogy itt, és itt szavazz rám, de ez most más. A Magyar Kerékpáros Klub észak-budai szekciója bringa szépségversenyt hirdetett, én meg beküldtem Puch barát fotóját. Ha van pár perced, kérlek szavazz a “pazzo”-ra. A voksolás:

  • Írd meg a kedvenced jeligéjét. (Az én jeligém: pazzo )
  • Örülünk, ha azt is megírod, hogy hol találtál a verseny hirdetésére! (nem kötelező)
  • Egy e-mail címről csak egy szavazatot (az utolsót) fogadunk el.
  • Végül az e-mail cím, amire mindezt küldeni kell: jatek@bringazzobuda.hu

A versenyzők között nekem nem jelenik meg az utolsó két fotó, köztük az enyém. De ezt a képet küldtem el:

Puch barát. Jelige: pazzo

Azóta sem készült új kép róla, de majd ezt is pótolom. A szavazatokat előre is köszönöm!


Csavar

Hiányzik a bringám. Még mindig nem tudok menni vele. Lent vár a tárolóban szegény.
Mikor hard-kerékpáros kollégámnak megemlítettem, hogy biciklit akarok venni, max. húsz ezerért, azt mondta, akkor még vagy hatvanat rá fogok költeni. Én erre csak legyintettem. De egy részt nem tetszenek a mai gépek, másrészt nem akartam csili-vili újat venni. Szeretem a régit. Aztán a múltkori malőr után még kijött egy pár hiba, amit orvosolni kellett, s kell még most is. Számszerűsítem a dolgot. Inkább magamnak, hogy lássam, hol tartok.

  • Volt ugye maga a Puch, 16.000 ft.
  • Eresztett az első tömlő. Kicseréltettem: 1200 ft.
  • Az első hosszabb utamon elszakadt a váltó bowden, és elhagytam a váltókar házát: 4000 ft. a pótlás, szerelés.
  • Hátsó kereken két törött küllő, és az egyik anyacsavarnak kikopott a menete, plusz centirozás: 4000 ft.
  • Hátsó gumi kiszakadt: 1600 ft. (ebből két gumit vettem, ha már)
  • Hátsó kerékanya: 360 ft.

 

Itt tartok. Alig egy hónapja vettem meg a gépet, és csak Budakalászról haza, meg egyszer itthonról a várig mentem vele hosszabb távon. Jó, tudom, én voltam a hülye, hogy nem vizsgáltam meg a bringát, mikor elmentünk érte. Elködösített a meglátni, és megszeretni effektus. Már megint ráfizettem a saját marhaságomra. De legalább van egy veterán biciklim.

 


Alkatrész

Dilemmába kerültem, mikor váltókar után koslattam a városban. Mivel elveszett a régi burkolata valahol a rakparton, kénytelen voltam újat venni.
És itt jött a kérdés: szerezzek “eredetit”, vagy csak hasonlót? Azaz, alárendeljem-e a régiség-mániámat, ami valószínűleg sokba kerül, vagy a funkcionalitást tartsam szem előtt?
Egyelőre úgy néz ki, hogy győzött a pénztárcám. Azaz, a legközelebb található váltókarra vetettem rá magam.
Az anyagi része a következő: találtam a német e-bayen eredeti kart. Az ára még elfogadható (3000 forint), viszont a postaköltség többe kerül, mint maga a cucc.
Itthon a városmajori műhelyben kaptam ugyanennyiért a képen látható alkatrészt. Nem az eredeti, de ezzel is működik (remélem).
Tehát rövid időn belül lehet egy jól működő biciklim, vagy kuporgatok, fogat összeszorítok, és eredeti alkatrészt rendelek? Nehéz eset.

Ilyet vettem

 


Hirtelen

Még mindig biciklizésről lesz szó. Bocs.

Látszik, hogy milyen hamar meg tudom szokni a jót. Tegnap alig mertem elindulni, ma meg kicsit szenvedek. Gondoltam, ha mára úgyis rossz időt mondanak, fene bánja, viszem szerelőhöz a bringát. Aztán mégis hét ágra süt a nap, én meg gyalogkakukk maradtam. Azzal vigasztalom magam, mivel az agyváltóhoz váltókart kell felhajtanom a városban, így nem tudnám használni a gépet.
Végül Moldovan kolléga tanácsát megfogadva, beugrottam egy kerékpár-műhelybe a Városmajorban. Nem kaptam korhű olyan típusú kart, mint ami volt a Puch-on, de azt hiszem ráérek még eredeti alkatrészek után kajtatni, ha egyáltalán kapni ilyesmit. Most az a fontos, hogy működjön rendesen a bringa.
A műhelyben kicsit elbeszélgettem a mesterrel, s tőle tudtam meg, hogy a bicikli kb. velem egyidős. Remélem, ha rendben lesz, eztán jól kijövünk egymással.÷)

Ja, és még valami. A tegnapi tekerés után nincs izomlázam. Meglepő.

 


Első

Vettem ma a bátorságot, és kis vacillálás után bringára pattantam, és bementem dolgozni. Eperkémnek ezúton is köszönöm a lelkesítést!
Egy kicsit csaltam ugyan, mert az út elejét HÉV-en tettem meg, az Árpád hídig. Innen nyeregbe pattantam, és elkezdtem a fékevesztett száguldást kerekezni a bicikliúton.
A Tímár utcánál elszakadt az agyváltó bowdene, így kénytelen voltam egy sebességben megtenni az utat a Lánc hídig. Közben kerestem a Bem rakparton egy bringaboltot. Úgy emlékeztem, hogy van valahol, de nem találtam. Az alagútban már toltam a Puch-ot.
A Krisztina krt.-i biciklis boltot viszont nem ajánlom. Ott akartam megcsináltatni a váltót, de az eladó “fura” stílusban közölte, hogy nem ért hozzá.

Már csak az van hátra, hogy haza tekerjek. Illetve a Batthyány-ig, aztán a BKV visz tovább. Viszont azt megtudtam ma egy ellenőrtől, hogy van havi matrica-bérlet 500 forintért bringára.

Friss: ha esetleg valaki találna egy “Torpedo” típusú váltókar borítást valahol az alagút, és a Batthyány között,kérem értesítsen! Hazafelé elvesztettem.


Majdnem

… biciklivel mentem ma dolgozni. Nagy volt a kísértés, de legyőzte a félelem. Végül is négy éve nem ültem bringán. Nehezek az első lépések.
Azért nézegettem az útvonaltervező oldalt, hogy merre kellene mennem. Egész nagy kacifántot hozott ki. Úgy döntöttem, ha össze szedem a bátorságom, HÉV-vel megyek be a Margit hídig, és csak onnan kerekezek be, elkerülve az alagutat.
Ahogy elnézem a KRESZ könyvet, még pár dolog hiányzik a Puch-ról. Pl. első, meg hátsó prizma. Világítás van a gépen.

A tervem az volt mára, hogy útközben csendben figyelem a többi drótszamarast, hogy aztán egy alkalmas pillanatban beolvadhassak közéjük. És a megfigyelésem közepette együtt utaztam a HÉV-en egy fehér, agy-, és láncváltós Puch-al! (Vajon kié lehet?)

Lassan egy hete nem láttam a biciklimet. Csak beraktam a kerékpár-tárolóba a földszinten. Remélem megvan még, és semmi baja.

Tehát nagy levegő, és ahogy Villám McQueen mondja: én vagyok a sebesség…

 

 


Puch

Pénteken végre megvettem a biciklit.
Egész véletlenül nézelődtem a Bikemag apróhirdetései között, mikor megakadt a szemem a “Puch- egyedi darab” címen.
A méretekről nem volt infó, de az egyediségét az adta, hogy lánc, és agyváltó is van rajta. Ráadásul itt volt a szomszédban, Budakalászon.
Nosza, írtam az eladónak, aztán telefonon is beszéltünk. Olyannak akarta eladni, aki “értékeli az egyediséget”. S leveleimből lejött, hogy én vagyok az ő embere.
Délután kis családdal autóba szálltunk, és pár úttévesztés után megérkeztünk az eladó szüleinek házához. Mikor az édesapja kitolta a garázsból a gépet, már nyúltam a zsebemhez. Szerelem volt első látásra. De azért rávettek, hogy előbb tegyek egy próba kört. Mentem egy kicsit az utcában fel-alá. Közel négy éve nem ültem biciklin, így az első “lépések” elég bénára sikerültek. A tulaj apja meg is jegyezte Eperkének, hogy látszik, rég volt bringa alattam. Visszagurultam a kapuhoz, és boldog mosollyal kifizettem. Sőt! Az eladó még le is alkudott egy ezrest az árból, mert ereszt az első kerék belsője.
Rögtön használatba vettem, és haza tekertem vele.

Megdőlt a “tudományos” bicikli-keresés, hogy 28 colos kerék, meg 56 centis váz, ami a magasságomhoz szükséges. Ennek 26 colos kereke van, és 54 cm-es magassága. De nem érdekel. Kényelmes, és úgy suhan, mint az álom. Három sebesség az agyban, kettő a láncon, de szerintem az utóbbit ritkán fogom használni.
És ami még érdekes: mióta bicikli keresésre adtam a fejem, régi Puch-ot kerestem. Tetszik az egész formája. Hát tessék. Lett egy piros Puch-om!

Ez az

(A fotókat az előző tulaj készítette a hirdetéshez, én csak montázst csináltam belőle)