Kupon

Amióta megjelentek, sőt, szaporodnak a mindenféle kedvezményt kínáló kupon oldalak, úgy látom, hogy egy dologról feledkeznek meg: a pasikról.
Epernek jönnek a hírlevelek, én meg olykor átlapozom őket, mint a kezembe kerülő Avon katalógust, de csak csajoknak szóló dolgokat látok: legyél szőrtelen, bőrtelen, körmös, barna, stb. Semmi értelmes. (Oké. Néha feltűnik pár utazás is)
Ezért is örültem, mikor az egyik kerületi bringa-szervíz ajánlatát láttam: tavaszi nagyszerviz, 4000 pénzért. Ami bőven megéri, mert ilyen karbantartás kb. annyiba kerülne, mint amennyiért vettem tavaly a Puch-ot.
Olykor vak tyúk is talál szemet.


Pimp

Hócipőm tele a facebook-al. De tényleg.
A Mozgásvilág, és a RocketBike indított egy közös akciót. Beküldöd a lehetőleg régi biciklid fotóját, és ők felpimpelik neked ingyen. Ahogy ők mondják:
“kap egy korrekt optikai tuningot (vázfényezés, új felni, új külső, új nyereg, színes bandázs/markolat, színes bowdenház, egyéb csicsák és persze az eredeti alkatrészek fényesre nyalva)”

A pályázat első része jó. Beküldöd a nagy-felbontású fotót a gépről, ők meg eldöntik, alkalmas-e a pimpelésre. A második fele bukta részemről. Felteszik a megmaradt 10-20 pályázatot a Mozgásvilág facebook profiljára, és jöhet a haveri szavazat-dömping.

Amúgy sem értékelem sokra a facebook-ot. Persze, mert antiszociális vagyok. Vannak ott ismerőseim, akik néha eszembe jutnak. Olykor Kispipiről felteszek egy friss fotót. De hogy folyton ott lógjak, az nekem kicsit ciki lenne. Nem is értem azokat, akik állandóan facebok-oznak.

Jól belegondolva, végülis úgy szeretem a Puch-ot, ahogy van. Nincs nagy szükségem átfestésre, dizájnolásra. De lehet, hogy Eperke gépével teszek egy próbát.

Pimp my bike

 


Strap

Korcs-nál olvastam először a strap-ről. (Mióta újra bringázom, biciklis blogokat is olvasok, de túl kevés van belőlük. Legalábbis magyarul.)
Ez egy olyan “eszköz” ami helyettesíti a pedálon a klipszet. Már ha manapság még használ valaki ilyesmit. Régen nagy divat volt, aztán a pedálra kapcsolható cipővel el is tűntek. A lényege, hogy erős anyagból (Katyusa például hevederből, a Bagaboo biztonsági övből csinálja) egy pántot varrnak, amit a pedálra lehet tépőzárral erősíteni. Így nem csúszik le az ember lába, és kicsit segít a tekerésnél, valamint nem teszi tönkre a cipőt.
Szívesen vennék belőle egy meggypirosat, fényvisszaverő csíkkal (persze akkor új pedált is kellene vennem). De nem tudom, hogy kell elkezdeni használni. Kicsit félek, hogy akkorát perecelek vele, mint az ólajtó.

S ha már egyedi kerékpáros felszerelésről beszélünk, Jó látni, hogy a Bagaboo-n kívül is van kínálat. Pl. van övön hordható U-lakat tartó, csak nem ilyen zárat használok. És Krisz futárzsákok. Sokban javítana a vásárlás feltételein, ha odaírnák a srácok az árakat is.

Gondolkodom még rajta, aztán lehet, hogy felrakom a strap-et a karácsonyi kívánságlistámra.

Katyusa strap-ek

 


Táska

Nézegetem a Bagaboo futár táskákat. Szép is, meg jó is, meg stílusos is. És főleg biciklis. Csak marha drága. Már mint az én zsebemnek. Pedig még egy “pazzo” feliratot is varrathatnék rá.
Aztán rájövök, hogy tavaly vettem egy teljesen alkalmas táskát. Minden nap a vállamon lóg. Állítható a pántja, így fel tudom húzni a hátamra, és vannak benne zsebek, amikben az esőkabát, meg a kaja, meg a dingoo, meg a kulcsok, stb. elférnek. A Bagaboo-nál az efféle extrákért külön kell fizetni. Mi a fenének akarnék újat?

Ilyen a táskám

 


Óra

Biciklizéshez vettem az e-bay-en egy órát, potom 1200 forintért, postával. Féltem az Eperkétől 30.-ik születésnapomra kapott automata Orient-emet (ráférne már egy tisztítás). Azt hiszem, ez pont megfelelő bringázáshoz. Ráadásul “energiatakarékos”. Azaz csak akkor mutatja az időt, ha megnyomom a gombot. Ilyen:

 

 

 


Zuhog

Minden évbe legalább egyszer elázok. Idén ez épp tegnapra esett. (Esett. Érted!?÷))

Szeretek esőben biciklizni. Csendes, kihalt a bringaút, és csak egy-egy veszett turista mászkál a rakparton. Indulás előtt még gondolkodtam, hogy vigyek-e kardigánt, mert biztos hűvös lesz, vagy kibírom, hisz tekerés közben úgyis melegem lesz. A szokásos váltó pólót beraktam a táskámba, de aztán úgy döntöttem, elég lesz az esőkabát melege (fülledtsége), és nem viszek felesleges terhet. A gatyára nem gondoltam.

Mikor elindultam itthonról, épp csak csepegett. Sebaj. HÉV-re fel (500 forintos bicikli-bérletet kihasználom), s gondoltam, Árpád híd magasságában leszállok. De amikor oda értem, már erősebben esett. Le sem szálltam. Megadtam magam az időjárásnak, és meg sem álltam a Batthyány tér. Mikor feljöttem az aluljáróból, természetesen zuhogott. Sebaj. Az esőkabát megvéd. De csak felül. Mire elértem a Margit hidat, a gatyám már lucskos volt az esőtől. A Tabán-nál már azon gondolkodtam, hol lehet a környéken valami kínai üzlet, ahol szert tehetnék egy olcsó, és száraz nadrágra. De nem volt sehol. Szerencsére a Mészáros utcában találtam a turkálóban a célnak megfelelő ruhadarabot. Úgy örültem, mikor a gyárban átöltözhettem.÷)

A tanulság: lehet, hogy jó, ha van nálunk törülköző (Galaxis útikalauz stopposoknak), de egy száraz nadrág többet ér.

Friss: itt az idő, hogy beszerezzek egy ilyet.

Így eláztam

 


Toljad

A napokban olvastam a Margit híd aluljárójának felújításáról. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg: alig várom már, hogy megnyissák a bringás alagutat az út másik oldalán. Végre nem kell majd akkorát kerülni.
Nézegettem képeket, amelyek még a régi állapotot mutatták, s eszembe jutott róluk valami, ami anno is bosszantott. A felújítás előtt a bringaút átvitt az aluljárón. Ami közlekedés szempontjából veszélyes volt, hisz ott jöttek-mentek az emberek a villamosok, HÉV, és buszok között. Nagy plakáton ki volt téve az üvegfalra egy felirat, hogy a kedves kerékpározók legyenek szívesek innen tolják a gépüket, hisz alig egy-két perc az átjutás. De így is volt pár tökfej, akiknek a seggükhöz nőtt a bicikli, és a tömegben csalinkáztak, csengettek, de az istennek sem tolták volna.

Békásmegyeren az aluljáróban ugyanez a helyzet. A két végén ki van alakítva egy-egy rámpa (vagy hogy hívják a lejtős lejárót). Ezek általában az akadálymentes közlekedésért vannak. Azaz, kerekesszékeseknek, anyukáknak akik a babakocsit tolják. Középen a HÉV-hez lehet fel, illetve onnan le jutni. Tehát sokszor tömeg van. De a legtöbb kerékpáros itt sem szál le a gépéről.

Hát olyan nehéz tolni a bringát?


Út

Másik tapasztalat: hiába van kerékpárút, vannak akik az autók között tekernek. Ilyenkor legszívesebben oda kiáltanék, hogy “Hé! Itt a bicikli út, gyere fel!”.
Így joggal dühöngenek azok, akik szerint felesleges a kerékpárosoknak külön pálya. Bár én sosem megyek autó úton. Kihasználom a nekem épített helyet. Olykor gyalogosokat kerülgetve rajta. És be kell vallanom, sokszor járdázom, ha amerre megyek, nincs kerékpárút. Ilyenkor is kerülgetem a gyalogosokat, sűrű köszönömökkel. De hát a fene fog lemenni az autók közé. Inkább tolom, ha úgy biztonságosabb.

Azért meg kell hagyni, eddig úgy látom, hogy az autósok, ha keresztezik a bicikli utat, mindig előzékenyen elengednek.

Egymás mellett