Köszönet

A mai nap a köszöneteké.


Elsőnek a freeblog szerkesztőinek köszönöm a tegnapi figyelmet, s azt, hogy ilyen szépen összehozták hármunk, thomas
, drc, és szerénységem írását a napokban feltűnt új pártról.

freeblog főoldal-2008.10.14.

 

Másod sorban köszönöm a BOK szerkesztőinek, és Drótos Lászlónak, hogy az összegyűjtött bejegyzésekből összeállított e-BOK megjelenhetett a MEK katalógusában, és letölthető pdf. formátumban. Halkan jegyzem meg, hogy én az 59.-62. oldalt foglalom el. Ráadásul Ujlakás rövid ízelítő, illetve részlet lett.÷)

e-BOK

 

 

 


Hétvége

Hétvége? Ne is kérdezd. Végre vége a három hetes munkahétnek. Elmegyünk San Nicolára, aztán egész hétvégén nem győzünk a Pöttöm után rohangálni. Vasárnap már nagyon élvezte a vidéki létet. Fel-alá grasszált a teraszon, és pakolgatta ki-be a leanderek alól a kavicsokat. Olyan meleg volt, hogy végül egy szál pelenkára vetkőztettem. Még a kis medencét is felfújtam, anyósék legnagyobb örömére. Tudod, hogy van ez a nagyszülőkkel. Vesznek valamit az unokának, és addig nem nyughatnak, amíg nem sikerül elérni, hogy használja azt a valamit. A medence nyár eleje óta várja, hogy birtokba vegye Pöttöm. Valahogy sosem volt hozzá elég jó idő, hogy bele ültessük, egészen vasárnapig. Látni kellett volna az arcát (fotók később). Széles vigyorral kúszott-mászott a vízben. Kimászott a fűre, amiről vissza tereltük a medencébe. Paskolt, pacsált, és csillogott a szeme, ahogy a körülötte ülő felnőttekre vigyorgott. Az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Vége lett a nyárnak. Tudod, azt mondom, végre. Persze, aki iskolába jár, vagy most telt le a szabadsága, olvasva soraimat elmorzsol a fogai között egy megjegyzést valamelyik szülőmről, de hidd el, jobban szeretem, ha hosszú nadrágban, meg egy pólóban nem izzadok le, és normális cipőben járhatok, nem szandálban, vagy papucsban. Persze a hangsúly főleg azon van, hogy nem törölgetem a homlokom minden megtett háztömb után. 


Mea Culpa

Ez úton kérek elnézést. Sajnálom, hogy félre értettem kedves ajánlatát. Kishishitűségem, s bizalmatlanságom az oka a hülyeségemnek, s az ebből eredő tettemnek, amit ezennel vissza vonok.

Egyik blogger írása jutott eszembe, aki majdnem törölte blogját az eset miatt. Íme az "ajánlat":

"21.36-kor egy ismeretlen számról hívott egy férfi hang, aki engem
keresett. Nem mutatkozott be az illető, annyit mondott, hogy Dj
Sterbinszky adta meg a számomat neki, és tudja, hogy én újságíróskodok
az Egyetemi Életnél, ahol szerinte az újság alapszínvonalához képest
eléggé színvonalas cikkeket írok és akarok-e neki dolgozni. Elmondta,
hogy a Freee magazinról lenne szó, ahol lenne 1,5 oldalnyi szabad hely.
Megkérdezte jó-e a helyesírásom. Aztán kibökte, hogy havonta 200-300
ezer forintot fizetne. Ezután megkérdezte, hogy mennyit szeretnék, mire
én mondtam, ezt nekem
végig kell gondolnom, ugyanis az egészet csak hobbiból csinálom,
másrészt nem gondolom magam annyira jónak. Erre megkérdezte, hogy akkor
ön akar nálunk dolgozni vagy sem? Mondtam igen, de akkor most mennyi
pénzről lenne szó pontosan. Erre a
fejemhez vágta, hogy én annyira jónak gondolom magamat, hogy így el
vagyok szállva magamtól, hogy nekem annyi pénzt adnak, amennyit
szeretnék? Aztán szépen beszámolt arról is, hogy tudja, én Hollandiában
dolgoztam anno, illetve ő azt is tudja, hogy – állítólag – rendszeres
kábítószerfogyasztó vagyok. LOL. Ők meg ilyen emberekkel nem dolgoznak
együtt. LOL, meg mellette szado-mazo klubbot is üzemeltetek és
koncentrációs tábort is. LOL. Sőt, arról is beszámolt, hogy én most
voltam Bécsben Eb-döntőn. Kérdezte, járatos vagyok-e a sportban, a
mindennapi dolgokban, járok-e külföldre. Majd megkérdezte, tudok-e
nyelveket. Elmondta, a cikkeket 4 nyelvre kell lefordítani. Mondtam,
azzal hadilábon állok.


A zárszó ennyi volt: "Akkor szopd le a fa**om!" és a vonal elnémult."

A hasonló esetek megingatják az ember hitét. Elismerem, előbb járt a szám, mint az eszem. Mentségemül legyen szólva, mint földönfutó, hétköznapi ember, azt hihetném, hogy céges e-mail címen szoktak levelezni. Hisz manapság oly könnyű egy hangzatos e-mail címmel kiadni magunkat bárkinek.

Most egy kicsit csendben maradok. Talán pár napig, hetekig, hónapokig. Emésztem a hülyeségemet. S még egyszer, bocsánatot kérek.

 

 


Tyere jáccani!

Travian óta jönnek a levelek az újabb játékokról. Nincs vele bajom. Így próbáltam ki az OGame-et, Ikariam-ot, amelyek az előző játékhoz képest gyengébbek voltak. Ma jött egy újabb levél. Tudom, hogy a magyar játékfordítónak sok a dolga. Hírtelen a nyakába szakad egy egész szerver, és le kell fordítania minden darabját, hogy az angolul nem tudók is bele merjenek ugrani. Hiszen minél többen játszanak, annál nagyobb a bevétele a tulajdonosnak. Az itthoni kiszolgáló csapatnak nagy a felelősége, ráadásul nem fizetik túl jól. Mégis, egy kis minimumot elvárhatna az ember, tájékoztatás, és helyesírás terén, mert ez vicc. Az új játékot beharangozó levél. Nem teljes, mert lehagytam a láblécet, de link sehol. Kedvenc részem a "kisebb testvere Halgan csinalya a torvenyt a vas okoleve". Tisztára Fülig Jimmy.

tanoth levele

A játék oldala:

tanoth.hu oldala

Több igényességet várnék el, még akkor is, ha csak egy napja van a fordítónak. Az érdeklődésemet minden esetre nem sikerült felkelteniük.

 

 


Hova tünt?


Emlékszel még erre? Volt egy a Blahához közel a kőrúton. Fáradt reggeleken jó volt betérni, vagy munka közben kiugrani egy hat darabos dobozra, egybe sütött hotdogra. Tudom, egészségtelen, meg koleszterin bomba. De olykor hiányzik. Persze, jobban szeretem a normális kávéházakat, mint Szegeden a Bécsi, a Kerek-Perec (Budapestre is jöhetnének), na meg a Virág (hajj, szép emlékek). Szégyen, de Budán nem ismerek egyet sem. Illetve egyet. Arról már írtam egy rövid szösszenetet.


Néha jó lenne, munkába menet beugrani egy ilyenbe, és normális kávét inni. Még nem terjedt el annyira a "kávé,elvitelre" fogalom. Bár már közelítünk felé.


Óda

Nem szokásom kütyükért rajongani. Felőlem hívhatják iPod-nak is valamit, attól még nem fogok leborulni a bolt polcai előtt, ha meglátom. Számomra a célszerűség a fontos. Épp ezért, amikor zenelejátszóm beadni látszott a kulcsot, egy Samsung típusú ketyere mellett tettem le a voksom. Szép is, jó is, és pont azt tudja, amit elvárok egy ilyentől. Azaz, felpakolok rá pár albumot, és kizárhatom a világot, míg be nem érek a munkahelyre, illetve haza. Nem érdekel, hogy tud e videót játszani, hisz nem fogom a buszon, főleg a magyar utakat ismerve, kifolyatni a szemem, csak hogy megnézhessek valami filmet, egy gyűszűnél alig nagyobb kijelzőn. Sznob meg nem vagyok. Végülis, a fent említett zenelejátszóba sikerült életet lehelnem egy forrasztóval (ezt csináld meg egy iPoddal!), és elhalasztottam a vásárlást. Ám eljött a pillanat, mikor régi, divx-es dvd lejátszónk, négy év működés során, nem kis szomorúságunkra, leállt, s már többé nem is akart működni. Így futottunk pár viszontagságos kört, a régi lejátszót nyugdíjba küldtük, hisz megérdemelte, annyi jó szolgálat után, s egy Samsung típusra esett a választásunk. Mint utóbb kiderült, jól döntöttünk. Igazság szerint, nem ismerem a mai lejátszókat. A régihez képest nagy előrelépéseket mutatott. Az, hogy volt olyan divx-kódolású filmünk, amit az előző nem játszott le, az új pedig vidáman mutogatta, még hagyján. De hogy a fent említett formátumú lemezen vidáman lehetett ugráltatni a jelenetek között, mint egy gyári DVD lemezen, már sokkal nagyobb "csodának" számított. S ha hozzá teszem, hogy ugyanonnan folytatja bekapcsolás után azt a lemezt, amit kikapcsoláskor benne hagytunk, s mindezt olyan gyönyörű képpel, amit ezen a tévén (szintén Samsung) még nem láttunk, már nem is kell többet mondanom. Igaz, kávét nem főz, és kenyeret sem szeletel, mégis úgy érezzük, megtaláltuk a számunkra tökéletes lejátszót a filmgyűjteményünkhöz. Némi kis plusz, hogy termékregisztráció után kaptunk egy e-mailt a cégtől, hogy két hónappal meghosszabbították a két éves garancia időt. Ezen a ponton kicsit Európában éreztem magam.

Samsung DVD-P171

 


Köszönöm a megtiszteltetést


Hogy Bodzásfanta megemlíti szerénységemet,mint követendő példa. Ez meglepő.Túl szerény vagyok ahhoz, hogy elfogadjak egy ekkora bókot. Én inkább óva intenék minden ide érkezőt attól, hogy példaként állítson maga elé. Arra inkább itt keressen, illetve javasoljon egy tényleg példa értékű embert, aki letett valamit az asztalra (vagy a hokedlire, tök mindegy).


Nekem ez a blog, na meg a kommentelés másoknál, ahogy az a profilomban is áll, modern barlangrajzolás. Idővel kiderült számomra, ez a nekem való. Egy időben elhanyagoltam az írást. Be kell vallanom, játék miatt. Rácuppantam a Travian nevű, stratégiai játékra. A szabad időmben azt lestem, ki mikor támad, kit kell megvédenem a klánomban,stb. Sok időt vett el. Aztán szerencsére vége lett, s a szerver újraindítása után már nem regisztráltam újra. Még kipróbáltam pár hasonló, böngészőben játszható világot, ám szerencsére hamar meguntam a legutóbbit is.


Szeretek itt. Olvasom a többieket (benneteket), belebeszélek itt-ott. Olykor agymenésem van. Olyan dolgokat találok ki, mint a "mint Londonban", vagy a "Négy keréken". Talán ezeket szeretem a legjobban. Sajnálatosan nem mindig ennyire csavaros az agyam.


Ha már példát kell említeni, ott van Gus
-t. Nos, őt lehet követni. Csak győzzétek beérni. ÷)


Én pedig köszönöm a megtisztelő szavakat.

.

(Foto: Mark Mallett)