Skatulya

Minap le lettem zsidózva a héven. Nem mintha zavarna, vagy egyáltalán felvenném az ilyesmit. Inkább csak azért mesélem, mert megvetem az efféle “embereket”, akik azt hiszik, hogy kurvára felsőbbrendűek ahogy dobozból isszák a vonaton a sörüket, és szerintük csak ők igazi magyarok, stb. mindenki ismeri ezt a típust.

Úgy történt a dolog, hogy ültünk Békásmegyeren a héven, csendben izzadva vártuk, hogy végre elinduljunk Szentendrére, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy sörszagú, hosszú hajú faszi a mellettünk lévő fakkban hangosan (hogy mindenki hallja) beszél a telefonjába olyanokat, hogy a haverjának beszólt a Deákon egy elempés-liberális-izraelita, mert “már nem szabad zsidózni, hanem mit mondunk? Izraelita?” üvöltötte kajánul vigyorogva a telefonba, mert ilyen hegyes süveg volt rajta. Meg, hogy ezek az elempés-liberális-izraeliták rögtön esemest küldenek a fészbúkba. Mi meg hárman, hogy eltereljük a figyelmünket, azaz konkrétan leszarjuk a feltűnési viszketegségben szenvedőt, elkezdtünk beszélgetni, hogy a hétvégét nehéz volt megszervezni, pedig a facebook-on párszor szóba került a csajok között ez a hétvége.
Erre rögtön ugrott a szerencsétlen, aki még mindig hangosan beszélt a telefonjába, hogy na, itt is vannak elempés-liberális-izraeliták, pedig ez a mi országunk, és mindet el kellene küldeni. Én meg félhangosan megjegyeztem Eperkémnek, hogy jó lenne, ha ott tartana az űrtudomány, hogy minden hülyét ki lehetne lőni az űrbe, aztán had menjenek. Emberünk, még mindig tapadva a telefonhoz odaszól nekem, hogy “bizony, az jó lenne uram”, aztán már megint a telefonjába beszélve azt mondja: “épp itt is vannak ilyenek, és most le kell tennem, mert mindkét kezemre szükségem lesz ha ezek az elempés-liberális-izraeliták megtámadnak”. Ekkor már elindultunk Budakalász felé, s mi is témát váltottunk. Munkáról, családról beszélgettünk. Mikor a következő megállónál felszállt a kalauz, s emberünk ezt meglátta, felpattant hirtelen, összeszedte a cuccait, és leugrott a vonatról. Tényleg szüksége volt mindkét kezére. Sok volt a holmija.

 


Ö.E. 3.

Tudtam, hogy lejár idén a jogsim. Megnéztem, augusztusban. Aztán barátnőm szólt, hogy figyelj nézd meg jól a dátumot, mert tuti a másik lesz. És az lett. Így maradt az elintézésre nem teljesen 2 hetem. (Utálok az utolsó pillanatra hagyni fontos dolgokat, és nagyon nem szeretem azokat az embereket akik ezt teszik. Szóval most magamat is. )

Én, mint eü.-s előnybe vagyok, el tudom gyorsabban intézni azt a pár dolgot, ami kell hozzá, és hipp-hopp kész a jogsi. Egy frászt!

Kedd: munkahelyen levetettem reggel a vérem, 2-re kész lett, kinyomtattam, írattam szemészeti igazolást.

Szerda: betegállomány Bogyó miatt, Pazzo is itthon, gondoltam egyet háziorvost hívok, mennék igazolásért. Nem, kell még egy EKG. Tudni kell, melóba kedden megyek, osztályon nincs EKG gép, mennem kell cardiológiára beutalóval, de csak du 14 óra után és időpontra, szóval 18-ig bármikorra beeshetek, mert hát más osztályról is mennek. Legkorábbi okmányirodai időpont 19-e rákövetkező hétfő 12 óra, és még addig a házi orvoshoz is el kell jutnom (még egyszer!), aki hol délelőtt (8-12), hol délután(16-18) dolgozik , péntek változó. És még így is könnyebb, mert 2 dolgot egy nap elintéztem a munkahelyemen! Mi lenne ha nem tettem volna. Hány nap szabi vagy lógás a melóból és komoly logisztika, hogy ki, mikor menjen Bogyóért!

Számolok. És bár fontos, hogy délelőtt vagy délután, nekem annyira nem, mert a gyermekért menni kell az oviba, szóval ugyanúgy program. És gyermekkel nem rohangálok egészségügyi intézménybe influenzás napokon.

1. nap háziorvosi beutalók beszerzése

2. nap laborba elmenetel délután leletért elmenni

3. nap EKG-ra elmenni (szerencse, ha egy napra tudom tenni a laborral)

4. nap visszamenni a háziorvoshoz

5. nap okmányirodába elmenni.

Hát azt hiszem mindenhez kell 1 – 2 hónap, hogy ne legyen odabent feltűnő, hogy jogsit készítesz!


ÖE. 2.

Megemelik a cigaretta árakat, nem lehet majd akárhol kapni, a dobozokra feliratokat, képeket tesznek. Szokjunk le róla. Oké. De ha nem megy, áttérünk az e-cigire. Most meg azzal van a baj. A benne lévő nikotin egészségre ártalmas, csak gyógyszertári körülmények között lehessen kapni, gyógyszerészeti felügyelet mellett.

Kell a pénzünk. Hisz az e-cigivel nem kapja meg az állam a neki való adagot. És a betegségedből sem jut majd. Hisz mondjuk egészségesebben élsz, a káros anyag nem jut a szervezetedbe, csak egy minimális adag nikotin.

Vagy nem? Ide – oda ugrálunk.

e-cigi


ÖE. 1.

Nem akarok kötekedni és nincs bajom a közalkalmazottakkal, én is az vagyok. Csak nem értem kérem én ezt.

A BKV alkalmazott és családja kap(ott) ingyen utazást, az ELMÜ dolgozója kedvezményt a villany összegéből, nekem nem az járna, ha nem fizetnék TB-t?


Nyúlka

Ezt a cikket olvasva eszembe jutott egy eset, ami pár hete történt az óbudai Tesco-ban.
Eperkével épp a polcok között nézelődtünk, mikor két kislány, lehettek vagy 6-7 évesek, egy hasonló korú kisfiúval bohóckodtak a kirakott játékok között. Ebben még ugye nincs semmi. De az egyik kislány mondatára felfigyeltem. Azt mondta, nevetve a másiknak, miközben valami játékot fogott a kezében, hogy ezzel a kissrác tud “szexelni”.
Na, ilyenkor kell aggódni, vagy normális, hogy ekkora kölkök szexelésről beszélnek?

 

 


Metró

Megy ez a hisztéria a budapesti metrókocsik körül, hogy régiek, meg mennek tönkre.
Prágában is ugyanilyen kocsik futnak a föld alatt, csak azokat már rég felújították. Kérdezném, hogy nálunk miért nem lehet, de gondolom ugyanaz az oka, mint amiért a buszok alkatrész-pótlását is más buszok kibelezésével oldották meg. Nem tudom, azóta jobb lett-e a helyzet ezen a téren.

Ilyen a prágai metró:

Prágai metró

(Forrás: Csehszlovák Kém)

Ez meg a szegény, pesti, csak összehasonlításképpen:

Budapesti metró

 


Elveszett

Főleg két dolog akaszt ki nagyon. Ha állattal, vagy gyerekkel bánnak úgy, mint egy kapcaronggyal. Tegnap az utóbbinak voltam szemtanúja.

Kispipit öltöztettem át az óvodai öltöző-szekrényénél, mikor beporzott egy anyuka a kislányával, aki ha jól láttam, már nagycsoportos lehetett. A kedves mama sürgette a lánykát: gyerünk, gyerünk! Ma sem sikerült időben elindulni! Vetkőzz gyorsan!
Mindezt az ajtóból. Aztán egy “mindjárt elkések!” felkiáltással ott hagyta a kislányt, aki félmeztelenül, értetlenül állt a szekrénye előtt. Minden jelenlévő szülő egy kissé megdöbbent. Szerencsére a lány mellett épp egy kissrácot öltöztettek át, akinek az anyukája bátorítólag rámosolygott a lánykára. Majd én segítek – mondta.

Mélyen felháborított a kedves anyuka cselekedete. Rendben, nem sikerült időben elindulni, aláírom. De ha késésben is van az ember, nem hagyja ott a gyerekét sehol, még ha az az óvoda öltözője is! Maximum letépem róla a ruhát, és felrángatom rá a másikat, aztán két puszi, és szia lányom. Mondom, hogy érthetőbb legyen: nincs fontosabb dolog a gyerekünknél az adott pillanatba.

 


Ajánlat

Tegnap vásárlás közben felhívott a Telenortól egy ember. Azt mondja, a cég szívén viseli a régi ügyfelei sorsát, és szeretne meginvitálni egy ING-s találkozóra. Egy óra az egész, és kapnék ingyen sim-kártyát, x forint lebeszélhetőséggel, szigorúan csak akkor, ha elmegyek. Mondom udvariasan, köszönöm, nem érdekel. Azt kérdi: miért? Erősködik: csak egy óra, és akkor, mikor nekem jó. Jövő héten, vagy a következőn. Kissé már felpumpálódva válaszolok, hogy pont a felsorolt hetek amúgy sem jók nekem. Gondoltam, csak abba hagyja. De nem. Akkor engedjem meg, hogy elküldjön egy ingyenes tájékoztató csomagok. Köszönöm, nem kérem. De miért? Ingyen van. Akkor sem. Kérdi: de miért? Én meg majdnem beleordítottam a telefonba az áruház közepén, hogy “csak bzmeg!”. Türtőztettem magam. Mondom: egyszerűen nem érdekelnek az ilyen ajánlatok. Nem, és kész. Mire a manus: ja, hogy innen fúj a szél.
Itt már tényleg majdnem elküldtem az anyjába.

Egyszerű lélek vagyok. Kenyeret a péktől, húst a hentestől, zöldséget a zöldségestől. A telefonszolgáltatómtól azt várom, hogy normálisan tudjak telefonálni, lehetőleg minél olcsóbban. Interneteznék is, ha esetleg felhívnak, hogy havi 500-ért kapok 1Gb adatletöltést, előfizetek. De ne akarjon rám sózni valami biztosítást.

Ha egy biztosító cég nem ér el másként, rám talál egy másfajta szolgáltatón keresztül? Milyen jogon hív fel a Telenor, hogy egy másik cég ajánlatát dugja az orrom alá?

 


Helyi

A kerületi jobbik kitalálta, hogy nevezzük át az utcát. Csak hogy tisztázzuk: 23 házról van szó, házanként 32 lakással (10 emeletes panel), lakásonként átlag 2 lakóval. Tehát 1472 ember. Jól számolok?
Az értesítésen szerepel, ha megszavazzunk, nekünk kell állnunk a hivatalos irataink, és a közműcégeknél az átírást. Na meg a táblák sincsenek ingyen, csak hogy megjegyezzem.

Tisztába vagyok vele, hogy a névadó kétszeres Kossuth-díjas filozófus és esztéta volt, belépett a Kommunista Pártba, 56-ban Nagy Imre idején népművelési miniszter lett. 1948-ban Akadémiai tag. Gondolom, oda azért nem vesznek fel mindenkit. És ráadásul egy díjat is elneveztek róla az MTA-n. Dogmatikus kommunista.

Egyébként magasról teszek rá, hogy mi az utca neve. És szerintem még sokan így vannak vele a környéken. Jelzem, ha az istenverte fűtéskorszerűsítést nem sikerül évről-évre átverni a lakóközösségen, az utca átnevezéséhez szükséges 60% a büdös életben nem jön össze.

Kedves képviselő(k)! Ha már a zsebünkben turkálnak, nem lehetne olyan ésszerű javaslatokat tenni, hogy vágják már tarkón azokat a bunkókat, akik nem tudják összeszedni a kutyájuk után a szart, s akik miatt állandóan rá kell szólnom a lányomra a parkban, hogy ne menjen a fűbe, maradjon a járdán, nehogy kutyaszarba lépjen?
Esetleg egy csúszda a játszótérre? Mászóka? Hm? Tessék már egy kis észt is összeszedni, ha már a zsebüket megtömték!

Tiszteletem!