NAS

Nem, most nem édességről lesz szó. Bár egy finom csoki…
Elkalandoztam. Egy éve nézegetem – már amikor eszembe jut – a NAS-okat (Network Attached Storage, avagy hálózati adattároló).
Mióta otthon is laptopról internetezünk, megnőtt az igény egy olyan különálló számítógépre, amivel filmeket, sorozatokat töltök le. Ugye ez alapból torrent, ahol a letöltött állományokat vissza is szokás osztani. Főleg, ha nem akarod, hogy kidobjanak az oldalról.
Tudom, vannak olyan helyek mint a Kickass, ahonnan szabadon letölthetsz bármit, regisztráció, és kötelezettségmentesen. És gondolom sokan nem is törődnek a visszaosztással, ami nem szép, de igen önző dolog.
Tehát, kell egy gép. Lehetőleg olcsó, csendes, és nagy kapacitású. Szemezgettem egy ideig a RasberryPi-vel, de ahhoz USB-n lehet csak háttértárat csatlakoztatni, ami egy SATA-hoz képest lassabb. Így találtam rá a NAS-eszközökre.
Amit tudnak: ha rákötöm otthon a routerre, wifin keresztül bármilyen eszközzel (laptop, táblagép, mobiltelefon) elérem az ott tárolt fájlokat.
Automatikusan lementi a telefonomról az új fotókat, videókat, fájlokat, azaz egy saját felhőszolgáltatásom is lesz.
Sorozatot általában éjszakai műszakban nézek. Sokat piszmogok azzal, hogy letöltsem az új részeket az otthoni laptopra, és átmásoljam arra, amit behozok a munkába. De egy NAS-al nem terhelném az otthoni gépet. Sőt! Bárhonnan, bármivel, mondjuk a munkahelyemről elérhetem a tárolt tartalmakat, és már nem kellene ezért hazavinnem a Tankot.
Ha valamit mégis elfelejtettem magammal hozni, vagy szeretnék megnézni egy filmet akár nyaralás közben, bejelentkezek a NAS-ba, letöltöm a filmet torrentről, és már nézhetem is.
Ráköthetem a nyomtatót, amit most ki-be húzgálunk a laptopból, és beköltöztethetném a tévé alá, mert most jobb híján az asztal alatt a földön lakik.
Hátránya? Mert hogy eddig szép, meg okos, de nem látom, hol van benne a buktató. Talán van, amelyiknek hangos a hűtése. Vagy 3 helyett 5 perc alatt tölti le a pár gigás filmet. Nem tudom.
Végre szegény laptop nem ketyegne egész nap,
A legfőbb kérdés, az eszköz ára. A legolcsóbb, amivel épp szemezek mert akciós, az a D-Link DNS-320L, HDD nélkül 19.000 forint, ami szerintem nem sok 2 év garanciával.
Kezdetnek elég lenne egy 2Tb-os lemez, ami 20.000 forint körül van (az 1Tb-os 13-14.000 Ft)
HUP-on egy egész jó leírás van a vasról.

Azt hiszem, elkezdek gyűjtögetni.

DNS-320

 


Lenovo A850 elsőre

Végre a minap megérkezett a várva várt új telefonom, a Lenovo A850-esem.
Nagyon korrekt tokot küldtek hozzá, és mivel kedvezni akart úgy tűnik a Minideal, ezért USB Flah Memory-t írt a doboz tartalmára, 21 dollár értékben. Nagyon kedves gesztus, de mivel Szingapúri postával jött, ezért megfogták a vámon január 21.-én, én meg beküldtem a számlákat, hogy mielőbb túlessek az egészen. Fizetnem kellett 10.500 forint áfát, meg 1500 forint postai ügyintézés a postásnak. Karácsonykor rendeltem 37.000-ért.

A telefon jobbára magyarul “beszél”. Ami nincs lefordítva az angol. Samsung Galaxy S-ről váltottam, így nem csak a méret furcsa, hanem hogy a tetején lévő bekapcsoló gombbal tudom életre kelteni.
Gyári Lenovo programok nincsenek rajta. Illetve mégis. Valami E2E nevű, ahogy elnézem háttérkép letöltő alkalmazás.
Viszonylag gyorsan belaktam. Az az egy zavart, hogy hiába jelentkeztem be a Play-re a régi telefonomon is használt email címmel, nem ajánlotta fel, hogy letölthetem azokat az alkalmazásokat.
Mivel root-olva jött, a Titanium Backup-al próbálkozom, de még nem sikerült az SD-kártyára átmásolni a mentett programokat, illetve visszanyerni a Lenovo-n.
A telefon a hardvernek köszönhetően bitang gyors. 1GB ram-nak már illő mindenfélére elégnek lennie. A saját tárhelye csak 4 GB, de SD-kártyával bővíthető (következő vásárolandó). A processzor Quad-core 1.3 GHz Cortex-A7, ami szintén szépen teszi a dolgát. Nem fagy le, nem lassul. Ha lenne még egy SIM-kártyám, mindkettőt egyszerre kezelné. De minek is lenne?
A teljes leírás itt olvasható.

Sokat gondolkodtam, milyen telefont vegyek. Nagyon tetszik a Nokia Lumia sorozata, és megfizethetőnek is találom (már ha az ára 100.000 alatt van), és a Motorola Moto G is szimpatikust. Nézegettem a Lenovo-kat is, hiszen a Tankot is nagyon szeretem, de itthon nem lehet kapni, nem tudtam megnyomkodni egészen addig, míg egyik kollégám nem rendelt egy A820-at, és cserélte le iPhone-ját. Innentől már gyorsan ment a dolog.

Lenovo A850

Lenovo A850

 


Komám

Öt éve írtam lelkendezve, az akkoriban fölfedezett Google Reader-ről. Mára megszűnt létezni, legnagyobb sajnálatomra.

Kipróbáltam pár alternatívát: InoReader, TheOldReader
Mindegyik szépen importálja a régi feed-eket.
Nekem a CommaFeed jött be. Működésében ez hasonlít leginkább a régi olvasóra, semmi csiri-csáré magazin-szerű megjelenés, csak a legszükségesebb dolgok: megosztás, megjegyzés hozzáfűzése, csillagozás. Van Androidos programja, Firefox, Chrome, Opera kiegészítője. Mi kell még?
Szia Google Reader! Köszönöm ezt az öt évet!

CommaFeed

CommaFeed

 

 


Könyv

Még mindig Kindle.
Amikor csak tehettem, e-könyvet olvastam. Előbb Palm Pilot-on, aztán később a Nokia telefonjaimon, később a Galaxy S-en, míg idén meg nem érkezett hozzám a Kindle. Azóta felgyorsult a könyv zabálásom olyannyira, hogy április óta majd’ harminc könyvet olvastam el. És mindig találok újabb, és újabb köteteket, amik a könyvolvasón várnak. Minap is rám rontott Sinus kolléga a duma-gyárban, hogy láttam-e a Delta Vision könyveit? Mindegyik 1000 forint, és persze fantasy. Lett is rögtön nagy nyálcsorgatás. Ha lehetne paypal-al fizetni, már töltenék is le párat. Ilyen árak mellett érdemes Kindle-t tartani.
Persze ott vannak a nem épp legális tartalmak, amelyek nem jöhettek volna létre a lelkes felhasználók nélkül. Ezen könyvek nagy hiányossága, hogy e-book formátumban kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, és nem is valószínű, hogy valamikor is megjelennek a kiadók kínálatában. Ezek általában régi könyvek, pl. a Delfin-könyvek sorozat kötetei, de van köztük jó pár 70′-80′ évekbeli sci-fi is. Akármikor felnézek egy-egy ilyen tartalom-megosztó oldalra, ritkán jövök le üres kézzel. mindig találok valami érdekességet. Ha úgy tudnék olvasni, mint Kim Basinger a “Marslakó a mostohám” című filmben, talán utolérném magamat olvasás terén.

Kim Basinger

Kim basinger "olvas"

 


Kindle

Tegnap este mutatta be az Amazon az új Kindle-ket. Nem volt akkora hír. Végül is, minket nem nagyon érint a dolog. Akit bővebben érdekel, Professzore szépen összefoglalta az E-könyv olvasók blogján.

A lényeg: jobb kijelző, más forma, fehérebb háttér, világítás. Ennyiben üt el kb. a régebbi modellektől. Aztán a jó hír: a Kindle 4 olcsóbb lett 10 dollárral.
Na végre! Mióta az enyém megvan, szeretnék ilyen kütyüvel megörvendeztetni minden közelemben lévő könyvmoly családtagot. Sajnos elég kevés van (még) belőlük. Konkrétan Eperkém az egyetlen. ÷)
Fórumokon olvastam néhány olyan megnyilvánulást, hogy a felhasználó most rögtön lecserélné régi modelljét az újra. Én meg rápislogtam szeretett kütyümre, és megborzongtam. Lecserélni? Miért? Annyira hozzám nőt, hogy ha kapnék valamilyen apropóból egy újat, azt ajándékoznám tovább.
Pazarlásnak érzem, ha egy jól működő dolgot, ami ráadásul ennyire funkcionális, lecseréljem egy másikra, mert az most jött ki a gyárból. Ezért van meg lassan két éve a telefonom. Azt hiszem, én vagyok a fogyasztói társadalom legalja.

 


Okos

Most, hogy Eperkém is kapott okos-telefont, egy Nokia E71 “személyében”, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy végre valamelyest spóroljunk a telefonszámlán.

A kísérlet lényege: eddig havonta, a két előfizetés, meg a családi csomag, plusz duma, sms, mms, stb. olyan 18.000 forintnyi összeget húzott ki a zsebünkből. A tarifa váltás után nem lehet több 10.000-nél.
Ezt úgy próbáljuk elérni, hogy mindkettőnknek úgynevezett “Okos” tarifacsomagunk lett. Ebben nekem 90, Epernek 180 perc beszélgetés van, plusz családi csomag, hogy egymást “ingyen” hívhassuk. A csomagban szerepel a korlátlan internet, ezért az SMS-ben való szájtépést a Google Talk programmal oldjuk meg. Illetve kihasználhatjuk a net minden előnyét. Lehet böngészni, e-mailezni. Eper Facebook-ozik olykor, én meg lógok a Twitteren (ezért olyan kevés itt a bejegyzés).
A bánatom annyi volt, hogy Nokia-ra olyan programot szerezni, ami az én Androidommal kompatibilis, egy kissé macerás. Pl. míg nekem simán van Gtalk programom. Nokiára viszont nincsenek csak Google cuccok. Hogy miért?

Kíváncsian várom a jövő hónap elejét.

Nokia E71

 


Kindle

Egy hónap alatt megérkezett a Kindle-m. Tudom, kicsit soká tartott, mert ha normálisan rendelem meg, akkor egy hét. Így meg olcsóbb volt, és amúgy sem vagyok türelmetlen, ha azt vesszük, hogy a létezése óta vágyom egy ilyenre.
Minap telefonált az eladó anyukája, hogy vasárnap jönnek föl Pestre, át tudjuk-e venni a fradi stadionnál. Aztán magyarázta, hogy megfogták a cuccot a vámon, meg hogy ott leszedték róluk a megkülönböztető jelzéseket, így nem tudják, melyik a reklámos, és melyik a “sima”. Így ha valaki az utóbbit kapta, de a reklámosat kérte, akkor annak a lelkiismeretére bízzák, hogy kifizesse a különbözetet. Meg ez az opció arra is, hogy a vételáron felül beszálljunk a vámba, ami 30 százalék. Ráhagytam. Megegyeztem a fiával az árban, innentől kezdve szerintem nem az én saram. Egyébként rápakoltak az árra egy ezrest, úgyhogy tiszta a lelkiismeretem. Na meg végülis a reklámost kaptam, amit rendeltem.

Egyébként nagyon szuper a cucc. Regisztráltam az Amazonon, így megvan a garancia is, aztán felpakoltam rá pár fantasy művet. Tényleg olyan, mint ha igazi könyvet olvasnék.


Olvasó

Tegnap megrendeltem életem második nagyobb kütyüjét (Az első a telefonom volt. A Dingoo számít?), egy Kindle 4 e-könyv olvasót. Ezer éve szemezek vele (mint a Wii-vel), de most végre normális áron hozzá tudok jutni. Alig valamivel többe kerül, mint a telefonom.
Most tokot keresek hozzá az Ebay-en. Van néhány feltételem ezzel kapcsolatban. Pl. ne legyen mágneses, vagy patentos zár rajta. Nem egyszer láttam olyan telefont, vagy tábla gépet, amit ilyen tokban tároltak, aztán amikor leesett, naná, hogy pont ez az egy dolog zúzta be a képernyőt. Aztán ott van a fény kérdés. Alapból a Kindle-nek nincs háttér fénye. Azaz, tényleg olyan, mint ha igazi papír könyvet olvasnánk. Sötétben tehát nem látszik belőle semmi. Van olyan tok, amibe kihajtható lámpát tett a gyártó, és van olyan, amihez külön adnak egy felcsíptethetőset. Ez utóbbi előnye, hogy lehet “normál” könyveknél is használni, és nem kell folyton magunkkal cipelnünk, vagyis nem növeli a kütyü súlyát.

Tudom, hogy a papír könyv az igazi, de nincs gumiból a lakás, s mivel eddig is olvastam a telefonomon, elmondhatom, hogy amennyit eddig “megspóroltam” a letöltésekkel, abból már három Kindle is kitelne. Bár ez utóbbi kijelentést kissé pironkodva teszem meg, de nem tehetek róla, hogy alig van az érdeklődési körömben legális, magyar nyelvű könyv.

Kindle 4

Kindle 4


Alaplap

Már vagy négy éve van egy MSI K9VGM-V nevű alaplap a gépemben, egy AMD LE-1600-as processzorral. Idáig is jól muzsikált, de mindig zavart, hogy az alaplap nem ismeri fel a processzort. Tudom, tudom, BIOS frissítés.
Évenként párszor fellángol bennem a tenni akarás, és felkeresem az MSI oldalát, hogy akkor én most frissítek. De mindig belebuktam. A gyártónak van egy programja, ami Windows-on keresztül frissíti a BIOS-t, de nálam valamiért nem működik. Azt írja ki, hogy ő bizony nem talál magának való eszközt.
Ma egy kicsit jobban ráérek, mert erős bennem a kitartás is. Talán a jó idő is közrejátszik, hogy hirtelen oroszlánszívű lettem, minden esetre a vége az lett, hogy sikerült a vágyva vágyott frissítés. Mivel mások is járhatnak ebben a cipőben, leírom a megoldást:

MSI K9VGM-V alaplap BIOS frissítése, 1.8-as verzióra:

  1. Letöltöd ezt a CD image fájlt. Kiírod egy újraírható lemezre.
  2. Berakod a megfelelő meghajtóba, és újraindítod a számítógépedet.
  3. Újrainduláskor a BIOS-ban (ha még nem tetted volna meg) beállítod, hogy CD-ről boot-oljon a géped.
  4. Ha mindez megvan, megvárod, míg a CD-t beolvassa a gép.
  5. Miután az  “A:\” megjelenik, beírod, hogy FLASH. (nagy betű, kis betű, tök mindegy)
  6. Megjelenik egy ablak. Nem kell semmivel sem törődni, csak nyomni egy ENTER-t. A program eztán végzi a dolgát.
  7. A végén majd mondja, hogy vedd ki az adathordozót, és nyomj F1-et, hogy újrainduljon a gép.
  8. Örülünk.

Nálam bevált. Az 1.6-os verzió most 1.8-as, és felismerte a processzort végre.


Fedora

Nem, most nem kalapról lesz szó.
Van nekem ez a mániám, hogy normális, és lehetőleg ingyenes megoldást keresek az operációs-rendszerek terén. Így van otthon céges, a laptopon meg gyári XP. Ha jól belegondolunk, idén lett tíz éves ez a rendszer. Ideje hát a cserének. De mire? Otthon csakis Windows jöhet szóba, így amíg nem tudok egy rendes Windows 7-et venni, marad a régi. Na de a laptop? Úgyis le akartam törölni az egészet, mert már nagyon belassult. Itt volt a lehetőség, hogy végre linuxot telepítsek rá. Első gondolatom természetesen az Ubuntu volt. De valamiért meg sem nyekkent benne a lemez (aztán kiírt valamit piros betűkkel). Erről a disztribúcióról letettem. Nem örökre, mert otthon egy merevlemezen láthatatlanul figyel egy. Nosza, gugli a barátom, rákerestem, hogy az én jó öreg Cerkámra mit ajánlanak. Így találtam rá a Fedora nevezetű linuxra.
Gyorsan felment, minden szó nélkül. Aztán már csak a szükséges programokat kellett beszerezni. De ez is pár perc volt csupán. Lett egy működő, egyszerű, és gyors rendszerem.
A következő lépés, hogy összeismertessem a Fedorát a Samsung Galaxy S-emmel. Ez kissé nehéz feladat volt, de megtaláltam rá a megoldást. Ugyanis hiába linux rendszer az Android, attól, hogy rádugom a laptopra, fel sem ismerik egymást. Mivel nem én lehetek az egyetlen, aki hasonló problémával küzd, leírom a menetét. Nem nehéz.
Tehát Galaxy S-ről beszélünk, ugyebár:
Beállítások – Vezeték nélküli és hálózati – USB beállítások – itt be kell jelölni a “Háttértár” pontot. Rádugom a linuxos gépre. A telefonon megjelenik a kis zöld Android, alatta egy gomb: “USB-tároló csatlakoztatása” felirattal. Rányomunk, és a gépünkön máris megjelenik egy ablak, amik a telefonon tárolt mappákat mutatja.
Sajnos az még nem jutott eszükbe a gyártóknak, hogy linuxhoz is írjanak telefon-szinkronizáló programot. Így “csak” a fotóinkat, zenéinket, videóinkat pakolhatjuk ide-oda. De már ez is valami.

Ez a Fedorám asztala