Képregény

Kockás, Hahota, Alfa. Ezekkel kezdtem azt hiszem megszeretni a képregényeket. Aztán jöttek Zórád Ernő nagyalakú művei, az Utazás Plutóniába, Pompei utolsó napjai, na meg a Rejtő-füzetek. Később már majdnem mindenkinél volt Bobo, Góliát, aztán berobbantak a szuperhősök: Fantom, Pókember, X-men.
Azóta is őrzöm, és gyűjtöm őket. Mióta megint lehet kapni az újságosnál, veszem majdnem mindet. Sajnos a magyar különlegességeket, mint az 5Panels kiadványait, csak képregénybörzéken tudom megszerezni. De érdemes őket támogatni.
Csak azt sajnálom, hogy nincs itthon kultúrája az ötödik művészetnek. A gyerekek nem olvasnak képregényeket, mert nem lehet kapni nekik valót.

kepregeny

 


Ház

Minden vágyam szerezni valahol egy erdő közepén, egy folyó, vagy tó partján egy házat, felpakolni egy terepjárónyi kaját, könyvet, a hangszeremet, rajz cuccaimat, és legalább egy hónapra kilépni a világból. Hallgatni a csendet, kirándulni az erdőben, olvasni, rajzolni a víz partján. Még talán horgászni is megtanulnék, bár csak a szálkátlan halakat szeretem.
Nagyon hiányzik az efféle nyugalom.

erdeihazFotó: Dylan Furst

 


Nekem valahol északon, Skandináviában, Alaszkában, vagy Kanadában lenne a helyem.
Szeretem a havat, a havazást, főleg ha megmarad egy ideig. És a vele együtt járó hőmérsékletet is.
Persze, az is lehet, hogy egyszerűen csak hóhiányom van. Olyan régen láttam már.


Vasárnap

Nem tudom, miért vannak úgy oda egyesek a vasárnapi munkaszünetért. A 21. században élünk, nem a középkorban, semmi nem indokolja, hogy a hét bármely napján ne kereshetne pénzt az ember, csak valami homályos vallási indokkal tudják alátámasztani, ami meg szintén nevetséges ebben az évszázadban.
Az viszont sokkal emberibb lenne, ha az ember a saját születésnapján szabadnapos lenne, esetleg kapna a munkáltatójától egy pár ezer forintos valamilyen utalványt. Kaja, vagy kultúra jegyet. Csak ne egy üveg alkohol, vagy omnia formájában valósuljon meg, mert az efféle ajándékot rögtön az illető fejéhez (jobb esetben a kukába) vágom.


Blogger

Jó volt bloggernek lenni. Amikor elkezdtem, lassan 10! éve a freeblogon, kialakult egy kis társaság. Olvastuk egymás írásait, szinte mindig kommenteltünk, vidámak voltunk, nagy tervekkel. Segítettünk ahol tudtunk, játszottunk, találkoztunk a blogger kávézóban.
Az volt a nagy álmom, hogy egyszer a bloggerkedésből fogok megélni.
Azóta megszűnt a kávézó, megszűnt a freeblog. Lassan megszűnik az az érzés amit akkoriban éreztem, hogy jó dolog bloggernek lenni. Leírni a napi dolgainkat, apró kalandjainkat, vagy egy fejünkből kipattanó történetet. Aztán lesni, hogy ki mit szól hozzá.

Később megtanultam sablont gyártani, és egy csomó blognak készítettem új ruhát. Örömömet leltem ebben is, mert így tanultam valami újat, ebben az esetben a CSS-t, és HTML-t, meg a Photoshop-ot.

A freeblog megszűnésével szétszéledtünk. Pedig szinte csak onnan olvastam blogokat. Mikor a főoldalt is én szerkesztettem, még többet. Igazi kincsesbányához kaptam kulcsot. Hogy hol vannak ezek az emberek azóta? Ki tudja? A hőn szeretett RSS-olvasóm megszűnése óta nem tudok róluk semmit. Állok egyedül egy téren, pedig nem rég még nyüzsögtek itt a grafomán emberek.
Újra kellene szerveznem az online “életemet”. Új blogokat felfedezni. Kizárólag olyanokat, akik a szó szoros értelmében magukról írnak, vagy valamilyen érdekes témáról, és nem az unalmas politikáról. Arra ott vannak a hírportálok.
Értelmes emberek, írjatok!

forrás: http://socialmedia.biz/

kép: http://socialmedia.biz/

 


Mozi

Ahogy elnézem manapság a mozik filmkínálatát, nincs semmi érdemleges. Maximum a szokásos, zöld háttér előtt felvett csatajelenetek, ahol bármely kor, legyen az múlt, vagy jövő, háborúját le lehet forgatni. De igazi színészi játékra alig-alig bukkan az ember. Mára még a nagy nevek sincsenek a moziiparban.
Régen még beült az ember olyan filmekre, amin Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Mel Gibson, Christopher Lambert, Julia Roberts, Richard Gere Michael J. Fox neve szerepelt.
Ezek az emberek manapság már sehol sincsenek. Legjobb esetben anno jól megszedték magukat a saját idejükben. Aki mégis maradt, és még most is szerepel, arról elmondhatjuk, hogy igazi tehetség, gondolom.

A minap jutott eszembe olyan ötlet, mikor láttam, hogy a Margit körúton végre  felújították az Átriumot, ami régen mozi volt, de manapság ha jól láttam színházként üzemel, hogy egy ilyen régi, kicsi mozit ki kellene bérelni, és régi filmeket vetíteni. Úgynevezett retro-mozit életre hívni. Lehetne tartani tematikus heteket. Egyik héten csak Schwarzenegger filmeket, másik héten csak Stallone “klasszikusokat” adni, minden nap. Vajon lenne rá kereslet?

mozi

 


UFO

Ha én ufó lennék, és a Földre jönnék, biztos az óceánokban keresnék értelmes életet, hiszen a bolygó hetven százalékát víz borítja, így evidens, hogy a fő fajok ott élnek. Nem azon az aprócska szárazföldön.
Barátságot kötnék a delfinekkel, meg a bálnákkal, akik a legokosabbak a víz alatt, és megmutatnák azt a fura, víz feletti élőlényt, akik épp az egyik bálna havert szigonyoznák. Gyorsan a cet segítségére sietnék, és elsüllyeszteném a hajójukat.
Aztán megnézném magamnak ezeket az élőlényeket is, akik “embernek” hívják magukat. Látnám azt, hogy hogyan teszik tönkre ezt a helyet, és hogy minden szarért egymásnak esnek. Fentről nézném őket, hallanám a nyüzsgést, és mindenféle zajt. Aztán lenéznék az óceánokra, és hallgatnám a béke mély csendjét, a bálnák, és delfinek beszélgetéseit. Kicsit elgondolkodnék, s végül elárasztanám vízzel a szárazföldeket. Még egy Noé nevű ipsének sem szólnék, hogy  erigyjen a helyi tüzépre, és pakolja fel a városi állatkertet egy tutajra. Aki nem tud úszni, megszívta.

 


Egyedi

Lassan átlényegülök bringa-bloggá. De mindegy. Ha zavar, ne olvass tovább.

Mikor nincs velem a Puch, egy kicsit mindig hiányzik. Jó érzés tekerni. Mindig gyorsan gyalogolok, és szerintem pont a biciklizés az, amiben ezt jól ki tudom használni. Már mint meghosszabbítom a gyors járású lábaimat két kerékkel.

Olvasgatom a Critical Mass fórumokat. Olykor-olykor bele is szólok, de rá kellett jönnöm, én nem vagyok oda való. Nem csak azért, mert nem érzem magam hard-kerékpárosnak. Egyszerüen nem vagyok közösségi ember. Én itt “csak” egy egyszerű, bringázni szerető fickó vagyok, és nincs szükségem másokra ehhez. És sok minden máshoz sem. “Lobo vagyok, maganyos vadasz, egyedül jarok”.

A kerékpár az egyetlen olyan közlekedési eszköz, amit igazán egyedivé lehet tenni. Végül is, például ki ragasztaná tele az autóját matricákkal? Vagy ki festené át? Persze, vannak azok a vicces verdák, amelyeknek kályhacső kipufogójuk van, és így könnyen be lehet kötni a kocsiba a csatornát (aka. fostalicska), meg a mackónadrág-csíkokat felfestik a motorháztetőre, tetőre.
De a bicikli más. Nyugodt szívvel átfesti az ember a márkajelzést, kicserél rajta ezt-azt, és máris sokkal jobban a sajátjának érzi a gépet. Talán ezért is tetszett mindig a bringa építés.

Vannak olyanok, akik nem tudják megbecsülni a drótszamarukat. Valamelyik este ülök a HÉV-en, kezem a Puch-on nyugtatva, várom az indulást. Felszáll egy srác, egy jó öreg, agyon matricázott Pannónia kerékpárral, és bebasszavágja a falhoz a gépet, hogy csak úgy csörren. A szívem facsarodott. Lehet, hogy öreg, lehet hogy ócska, vagy unalmas, nem “menő”(sicc!). Még bandázs sem volt a kormányon. De miért nem lehet vigyázni rá? Egy kicsit odafigyelni rá? Hülyék az emberek.

Schwinn

(fotó innen)


Épít

Múltkor az óbudai Mali-ban jártunk, bicikli alkatrészt kerestünk (naná, mi mást). És eszembe jutott, hogy Shizoo szomszéd a Retrobringáról épített magának egy téli bringát. A sok kétkerekűt látva engem is elfogott a vágy, hisz tizenéves koromban én is szereltem, építgettem kerékpárokat unokaöcsémmel, a hetedik kerületi házunk pincéjében. Bár akkoriban nagyobb bátorsággal szedtem szét a Csepel Favoritomat, és később a Gepidámat. Mostani fejjel a Puch-hoz hozzá sem mernék nyúlni. (mikor ezt a szerelőnek mondtam, csodálkozva kérdezte, hogy miért?)
De most valahogy jól esne egy ilyennel bíbelődni. Vennék egy régi biciklit, vagy csak egy vázat, lefesteném, lakkoznám, és szépen felszerelném mindenféle finomsággal.
Talán tudnék olyan szépeket csinálni, mint a Csajbringások.

 


Blogok

Nézegetem a link-listámat, és rá kell jöjjek, az emberek jó része már nem ír.
Pedig micsoda élet volt errefelé pár éve. Játszottunk Amby-ékkal, játszottunk  freeblog-al, és még én is kitaláltam egyet, ami anno a Moly-ra is felkerült. És írtunk többkezes novellát, nem is egyet.
Aztán valahogy szétszéledtünk. Olvassuk a megmaradtakat, olykor a régiek, akik már nem írnak, bekommentelnek ide-oda. Micsoda vidám társaság volt! Hova lettetek?