Csirip

Amby feldobta a témát:legyen élet ebben a garnizonban. Írjunk hát a Twitterről, szinkronban.

Igazából fogalmam sincs, mit kellene mondanom. Mi is a Twitter? Azt mondják, mikroblog. (olyan, mint ez, csak kissebb.) Ami igaz is, ha valaki azt írja 160 karakterbe (mert ennyi a limit egy "bejegyzésnek"), hogy épp mit csinál. Ha követed azokat a bloggereket, akiket mindig olvasol, akkor közelebb kerülhetsz hozzájuk, közelebbről pillanthatsz belle az életükbe, és elbeszélgethetsz velük.

A Twitter magyar klónja (Bús Gyula. Nem, az a magyar hang.) a Turulcsirip. Bevallom, én elöszőr ódzkodtam ettől az oldaltól, mert a turul kapcsán azt hittem, valami maximagyar dolog lehet. Az előnye, hogy ha már van Twitteres regisztrációd, ide azzal simán beléphetsz. S ha nem követnél senkit, vagy csak túl kevés embert, és úgy érzed, ennyi nem elég, több zajra van szükséged bekapcsolhatod a "Mindent bele" opciót, amivel minden csiripelő írását láthatod, és máris egy forgalmas kávéház teraszán találod magad.

De számomra inkább csak egy unaloműző berendezés. 


Búcsú a Tandemtől

Nem voltam sokszor. Nem ismerem annyira. De amennyit akkor megmutatott magából, tetszett. Jó volt tudni, hogy van egy kávézó, ami "csak" a bloggereké. Mikor először jártam ott egy éve, kellemes emlék, épp Amby-val, és Katicával találkoztunk. Kíváncsian figyeltem a többi embert, s majdnem kibukott a kérdés: itt mindenki blogger? Persze megtartottam magamnak. A falon blogok kinyomtatott képei díszelegtek. A kíváncsiság (na meg az ego) ekkor is kitört rajtam, hogy hátha az enyém is. Persze miért is lett volna?

A falakon blogok képei...

Itt-ott olvastam, ki mindenki jár oda, s vannak, akik névre szóló bögrében kapják a kávéjukat. Örültem, hogy ilyen kiforrott a társaság. Másodszorra épp nyitáskor voltam ott, a freeblog játékának keretében. Érdekes volt üresen látni a helyet. Talán még jobban tetszett, mint először. Hiába. A csendet szeretem. Azóta kaptam pár meghívást blogtalálkozókra, de idő hiányában nem tudtam elmenni. 

Sajnálom, hogy bezár az a hely, ami szerintem egyedi jelenség a városban. Legalábbis még nem találkoztam más, bloggereknek címzett kávézóval. Mit mondhatnék még? Köszönöm, köszönjük, hogy értünk, nekünk voltatok. Köszönjük a lelkesedést, amivel átitattátok a helyet. Remélem, még találkozunk veletek.