Svéd

Fogalmam sincs, hogy kell könyvajánlót írni. Bár iskolás koromban egész jó olvasónaplókat, meg irodalom dolgozatokat írtam. De ez más.
Ajánlom mindenki figyelmébe Fredrik Backman munkásságát. Év elején olvastam el mindkét magyarul megjelent könyvét. Előbb Az ember, akit Ovénak hívnak, és utána muszáj volt A nagymamám azt üzeni, bocs című írást is “befalni”.
Annyi fantasy-t zabálok, mióta megvan a Kindle, hogy nagyon ritkán kerül elém efféle kincs. Ami a könyveket illeti, pár szót tudok csak írni róluk.

Az ember, akit Ovénak hívnak: egy öreg emberről szól, aki fél éve vesztette el a feleségét, és szeretne utána menni. Sokféleképpen próbál öngyilkos lenni, de az újonnan beköltöző, illetve a régi szomszédokkal mindig annyi dolga akad, hogy a feleségével való találkozást minduntalan el kell halasztania.

A nagymamám azt üzeni, bocs: egy különleges kislány a nagymamája meséin keresztül ismeri meg a házukban lakó emberek történeteit úgy, hogy a nagyi rá bízza, hogy kézbesítse a szomszédoknak a bocsánatkérő leveleit, miután meghalt.

Mindkét könyv hangulata változó. Egyik pillanatban az olvasó kuncog, nevet, vagy fogja a fejét, a másikban már a könnyeivel küszködik. De mit is várhatnánk? Hiszen az élet pont ilyen. És ezek a könyvek tele vannak élettel.

boritok


Olvasom

Yorsh mindkét kezével megfogta a tarisznya szélét, és boldogan belenézett. Egyszerűen mennyei volt a gondolat, hogy létezik valami, amivel megtöltheti a gyomrát és a lábát is megmelengetheti. Még a nagymama sem mesélt neki soha ilyen csodáról, pedig ő mindent tudott. Lehet, hogy az emberek nem is annyira…
Elnyújtott ordítás riant a mocsáron.
Borzalmas, elnyújtott ordítás, s benne a világ minden fájdalma.
– Ez egy holttest – kiabálta a kicsi tünde –, nézd: a hegyes pálcával találta el. Most pedig halott. Egy halottat akartok megenni?
– Miért, ti elevenen eszitek a nyulat? – kérdezte csüggedten a férfi.
– A tündék nem esznek semmit, ami gondolkodott, futott, éhes volt és félt a haláltól. A nagymama mondta, hogy az emberek eszik azt, aki élt. Rozmaringgal. Itt van rozmaring? Én nem akarom, hogy megegyenek! – A kicsi ismét belefeledkezett a panaszos, szívet tépő óbégatásba.
Az asszony a fejét fogta.
– Pontosan miféle kegyetlenséget műveltél az előző életedben? Eladtad az édesanyádat? – kérdezte a vadász.
– Azt hiszem, jobb, ha elmész. Köszönöm, hogy felajánlottad a nyulat. Mindegy. Tüzed már van. Hát, isten veled.
– Csak nem mondanál le egy kis nyúlhúsról miatta?
– Tudom, őrültség, de nem bírom elviselni, ha sírni hallom. Kérlek, menj el!
– Nem mehetek el – mondta a férfi habozva.
– Miért nem?
– Nem hagyhatok magára a mocsárban egy fiatal nőt. Akkor is elég veszélyes lenne, ha egyedül volnál, de ráadásul vele!
– Köszönöm, nemes úr, de egész jól elboldogultam eddig egyedül, nincs szükségem segítségre. Fogd a…
– De hát mit csinál?
Az asszony megfordult, hogy megnézze. A kicsi a karjába vette a nyulat, és lassan simogatta. Az ujjával elidőzött azon a helyen, ahol a bundáját átáztatta a vér. A szemét lehunyta, mintha álmodozna. Már nem sírt.
– Mit csinálsz? – kérdezte az asszony.
– Rágondolok.
– Mire?
– A nyúlra.
– Nyúlra.
– Nyúlra. Arra gondoltam, hogyan lélegzett. Futott. Érezte. igen, érezte az illatokat, amikor felhúzta az orrát. Legutoljára a nedves avar és a gombák illatát érezte. Nem érezte meg a vadász szagát. Ázott fű és gomba illata volt, egy jó illat. Arra gondolok, hogyan lélegzett… hogyan futott benne a vér.
A nyúl megremegett, kinyitotta a szemét, és néhány lélegzetvételnyi időig rémülten bámult, azután megrázta magát, leugrott a földre, és futásnak eredt. Kikerülte a vadász lábát, átfutott a kutya lábai között, átugrott a fatörzsön, amelyen az asszony ült, azután egy utolsó cikcakkal örökre eltűnt a nádasban.
A kicsi tünde elgondolkodott azon, hogy a „Nyúl” jó név lenne–e a kutyának. Talán nem: egy kicsit hasonlítottak, de a farkuk formája egészen más volt.
A férfi és az asszony sokáig nézték még a helyet, ahol utoljára látták a nyúl fehér farkát.

Silvana De Mari – Az utolsó tünde

 


Könyves

Ha könyvek után érdeklődöm, mindig a Moly-t használom.
Itt teszem várólistára azokat a könyveket, amiket a Kindle-re töltök fel, megnézem, mit mondanak róla azok, akik már olvasták az adott kötetet. Így pl. nem dőlök be olyan fülszövegnek, mint a “Svéd Rejtő Jenő” könyve, ami még nyomokban sem tartalmazott P. Howard-i stílust.

A következő buktató már maguk a vélemények között rejlik.
Elolvasom a hozzászólásokat, hogy: hú, meg ha, és micsoda könyv, és mekkora író! Humoros, lehengerlő stílusú, et cetera, et cetera. Legalább 85 százalékos az értékelése, ami elég magasnak számít.
Így akadtam rá a Shiver című műremekre, amiről az első oldalak elolvasása után úgy tűnt számomra, mintha egy Twilight-klón lenne. Csak itt a főhősnő egy farkasba lesz szerelmes. A nyelvezete egy az egyben ugyanolyan volt. Ha nem e-könyvben lett volna, a sarokban landol.
Ezek után jobban megnéztem a véleményeket, és feltűnt, legalábbis az ominózus könyvnél, hogy csupa csaj írt ájuldozó sorokat.

Tehát javasolnék a Moly-on egy újítást: csináljanak egy “csajos könyv” kategóriát.

 


Olvasom

– Neved is van már?
– Reszketnek hívnak.
– Hogyhogy?
A férfi elvigyorodtott.
– Mert az ellenségeim reszketnek, amikor szembenéznek velem.
– És ez így igaz?
– Nem teljesen. – Reszket felsóhajtott. – Mindegy, akár el is mondhatom. Amikor először voltam fosztogatni, berúgtam, és a folyóba estem hugyozás közben. Az áramlat leszippantotta a nadrágomat, és fél mérfölddel lejjebb sodort ki a partra. Amikor visszataláltam a táborba, úgy reszkettem, hogy még senki sem látott ahoz foghatót. A golyóim gyakorlatilag felcsúsztak a hasamba, meg minden. – Megvakarta az arcát. – Kurva kínos volt, elképzelheted. Azért a csatában mindent helyrehoztam.

Joe Abercrombie – Miután felkötötték őket

 


Könyvek

Weenee-től kedvet kaptam én is, hogy összeírjam azokat a könyveket, amelyeket tavaly elolvastam. De az év végi összesítés szerint ez a szám eléri az 50-et. Ebből 40 az, amit a Kindle-n olvastam. Úgyhogy rövidre fogom. Ne várjon senki klasszikus irodalmat. Mostanában a fantasyt, és sci-fit zabálok.
(Vigyázat! A bejegyzés nyomokban Moly-os linkeket is tartalmazhat!)

Amelyek igazán tetszettek, azok általában több kötetes sorozatok:

Anne McCaffrey – Hárfásház-trilógia: Sárkányének, Sárkánydalnok, Sárkánydobok
Fantasy sárkányokkal, tűzgyíkokkal, és egy lánnyal, aki hárfás-mester szeretne lenni.
Stephen Lawhead – Albion dala trilógia
Az egyik legjobb fantasy, amit olvastam.
Szergej Lukjanyenkó – Ugrás sorozata
Szergej Lukjanyenkó – Világok őre sorozata

Még belekóstoltam Orson Scott Card – Teremtő Alvin sorozatába, amit nem sokára folytatok, és még hátra maradt Diana W. Jones – Palota sorozatának utolsó kötete is.

Ami nem tetszett: Assasin’s Creed. A felénél letettem, olyan unalmas, vontatott volt. Elhiszem, hogy videó-játékban szuper, de könyvnek szörnyű volt.
A Shiver nyelvezete hasonlít a Twilight-ra, ami nálam az irodalmi szemét szinonimája. Itt a csaj vámpír helyett farkasba lesz szerelmes. Ez is a sarokban végezte, még az elején.


Könyvek

Mivel Eperke átrendezte az itthoni könyvállományt, kiderült, hogy van néhány kötetünk, amiből kettő példány is “foglalja a helyet”. Mivel nekünk feleslegessé vált, akár el is cserélhetnénk más könyvekre. Íme a rövid lista:

  1. Gerald Durrel: A halak jelleme (ebből kettő is van)
  2. Ráth-Végh István: A fáraó átka
  3. Hosszú Toll: A sós sziklák völgye
  4. Christian Vulpius: Haramiák kapitánya
  5. Fekete István: Téli berek
  6. TH. Mayne Ried: A fehér törzsfőnök

 


Olvas

Egy hónapja, hogy megvan a Kindle, s ez idő alatt mondhatom, hogy máris behozta az árát. Elkezdtem felírni Eperkém javaslatára azoknak a könyveknek a hivatalos, könyvesbolti árait (jelen esetben a Bookline-ét, mert általában onnan vásárolunk), amiket a könyvolvasón végeztem ki (sokan úgy mondják, hogy “fogyasztottam”, de én nem vagyok ennyire sznob). Mivel rengeteg időm volt mostanában olvasni, meg amúgy is minden alkalmat megragadok a szellemi táplálkozásra, ezidáig tíz könyv az egyhavi termés. Nagyrészt Pratchett mű, mert a Molyon rátaláltam egy kihívásra, aminek teljesítéséhez a szerző műveiből ötöt kellet elolvasni.

Persze, ha azt vesszük, hogy általában az e-könyvek ára fele a papírkönyveknek, akkor van még mit olvasni. Viszont ennek egy hátránya van: legális, magyar nyelvű, engem is érdeklő tartalom még kevés van a neten. Van néhány bolt, de például a fent említett írótól én még nem láttam megvásárolható könyvet elektronikus formában. Persze ha találok, nem fogom sajnálni érte azt az 1000-1500 forintot.

 

 


Őrség

Olvasom az Éjszakai őrség című könyvet. Elsősorban azért, mert a mindennapi fél óra oda, fél óra vissza hév-utat így jobban viselem, hiszen ahogy mondják, egy jó könyv mellett repül az idő. Másodsorban viszont az is megfordult a fejemben, hogy talán így ihletet tudok nyerni a saját urban fantasy írásaimhoz.
Sokszor eszembe jut néhány új történet, vagy épp a legutóbbi folytatásán gondolkodom, ami mind közül a legígéretesebb, hisz sokan jelezték tetszésüket. Persze függetlenül attól, hogy sok emberben benne van a vámpír-mánia. Nem is tudom, mi kellene ahhoz, hogy folytatni tudjam az írást.

 


Könyv

Szégyen, de már hetek óta nem vettem könyvet a kezembe. Ciki, de ez van. Igaz, hajnalos héten csak egy vágyam van: aludni, aludni, aludni. S a napi 5-6 órát így is keveslem. Hát még, ha olvasnék előtte. Általában még jövet-menet a fél órás hazautat szoktam kihasználni olvasási célra.
Két hete adtam vissza kollégámnak az Elveszett próféciákat, előtte pedig  A temető könyvét olvastam el.

Tehát most itt állok olvasnivaló nélkül. Böngészem a könyves blogokat, meg a boltok kínálatait. Igazából valami kellemes, humoros könyve(ke)t keresek az esős őszi napokra, meg amíg várok az új Neil Gaiman (ne adj’ isten, James Herriot) műre. Tud valaki ajánlani egy jó könyvet?