Fotóiskola kezdőknek VIII.-Portréfotózás III.-Ellesett pillanatok

Ellesett portrék készülhetnek műteremben, vagy szabadban.
Legyen bár hétköznapi, vagy gúnyoros, az elkapott portréfotó véletlen
pillanatokat, önkéntelen gesztusokat, arckifejezéseket csíp el ismeretlentől,
ismerősről, rokonról.

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.



Hétköznapi élethelyzetek



Bármerre járunk a világban fényképezőgéppel a nyakunkban, mindig hiúzszemmel
figyeljük a pillanatot, mikor feltárul embertársaink belvilága.

Még ha kifejezetten műtermi portrét is akarunk készíteni, egy-egy spontán
mozdulatot érdemes elkapnunk. Modellünk a nyakkendőjét, ruháját igazgatja, a
haját fésüli, stb.

Miután végeztünk, kísérjük ki modellünket, és az utcán is készítsünk róla
képeket. Tavasszal, amikor a család kirándul, lessük meg a pillanatot, amikor
szeretteink a finom falatoktól eltelve, behunyt szemmel, békés mosollyal
élvezik a nap cirógató melegét.

A várost járva figyeljük a járókelőket. Keressünk beszédes helyzeteket. Például
a zöld jelzésre váró gyalogos arcán a türelmetlenség árulkodó jeleit.

Szüntelenül figyeljük a feláruló pillanatokat, hiszen mindannyiunk élete tele
van történetekkel, és mindegyik fotó egy-egy ilyen történetnek lehet az apró
mozaikja. Ha az utcát járjuk portréra vadászva, villámgyorsan meg kell
találnunk az eszményi képkivágást, ezért a legjobb, ha 80-200 mm-es zoom-optikát
viszünk magunkkal. (Olyan esetben, ha nem tudok a kiszemelt alany közelébe
jutni úgy, hogy meg ne zavarnám, olyan képet készítek, amelyből később a
"hasznos" képrészletet kivághatom.)

dazataria-Picnic

(fotó: Dazataria)



Hivatás, szenvedély, személyiség



Elsőként el kell gondolkodnunk, vajon alanyunk életének melyik szeletét
(foglalkozását, otthonát, hobbiját) érdemes megjeleníteni a képen. Mi a
legjellemzőbb vonása? Mire a legbüszkébb? Mi a hobbija?

A helyszín az esetek többségében egyértelműen adódik. Művészt a műteremben,
hentest a húsboltban, tanárt a katedrán érdemes fotózni.

Ha valakiről az otthonában készítünk képeket, kérjük meg rá, hogy vezessen
körbe bennünket. Általában mindenki kész hosszasan, lelkesen mesélni a
lakásáról, házáról, kertjéről, egy-egy személyes tárgyáról. A gazdát vegyük rá,
hogy mutassa meg a jószágait. A lelkes vasútmodellezőt kísérjük le a pincében
felállított terepasztalához.

Amikor már mindent láttunk, és hallottunk, kérjük meg az illetőt, hadd
maradhassunk még egy ideig, hogy figyelhessük, amint tesz-vesz, ügyködik. Most
még ne fotózzunk. Pusztán éljük át szívvel-lélekkel, és figyeljük meg mindazt,
amit alanyunknál látunk, és tapasztalunk.

Jegyezzük meg, milyen ruhát visel, milyen szerszámokkal, eszközökkel dolgozik,
fürkésszük ki a karakteréről mesélő összes apró, beszédes jelet. Minél több
időt töltünk alanyunkkal, annál jobban megismerjük a mindennapjait,s így
pontosabban körvonalazódik bennünk, hogy életének sokféle színtere közül
melyiket érdemes megmutatnunk a portrén. Arról nem is beszélve, hogy közben ő is
megszokhatja folyamatos jelenlétünket, és így egyre inkább feloldódik.



Az "aktus"



Hiába igyekszünk oldani a hangulatot, könnyen megeshet, hogy alanyunk feszülté,
zavarttá válik. Viselkedése mesterkélt lesz, amint fotózásra kerül a sor.
Semmit sem szabad erőltetnünk. Várjunk türelemmel, míg alanyunk elfoglalja
magát, megfeledkezik rólunk, és csak azután lássunk neki a munkának.

Tartsuk szem előtt, hogy a portrénak ezen típusa egyaránt szól a modellről, és
a környezetéről. A kép tekintélyes részét alanyunk töltse ki, ugyanakkor a
környezetéből is mutassunk kellő darabot, érzékeltessük a helyszín hangulatát.

Használjuk a korábban említett kompozíciós elveket
. Ha alanyunk, mondjuk pék,
előtérnek válasszuk a frissen sült veknik kupacát, mégpedig úgy, hogy a kenyérhalom
körvonalai a pékre tereljék a néző figyelmét. Vagy helyezzük a pékmestert
előtérbe, háta mögött a glédában álló kenyerekkel. Fotózzuk le amint zsákot
cipel, vagy a tésztát dagasztja.

Craig Jewell-Mr Baker Man

(fotó: Craig Jewell)




A környezetbe helyezett portré, hasonló gondolkodást kíván, mint a fotóesszé,
mert nem csak alanyunkat, de legjellemzőbb tevékenységét is be kell mutatnunk a
képen.

csendben mozogva próbáljunk ki különféle látószögeket, hol közelebb
alanyunkhoz, hol távolabb tőle. Olykor kérjük meg, hogy nézzen egyenest az
optikába. Ne sajnáljuk a nyersanyagot. Fotózzunk bátran, máskülönben megeshet,
hogy épp a legtermékenyebb pillanatokról maradunk le.

 


Fotóiskola kezdőknek VII.-Portréfotózás II.-Beállított portrék

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.

A portréfotón egyszerre kell ábrázolnunk alanyunk külső, és
belső tulajdonságait. Fizikai mivoltán túl, érzékeltetnünk kell egyéniségének,
lényegének megkülönböztető jegyeit. Nem kirakatbábut fotózunk, és nem is
igazolványképet csinálunk. Az ember egyedi jellemzőit szeretnénk láttatni a
fotón.

Legyen bár festmény, vagy fotó, a jó portré érzékelteti a
testi való mögött rejlő személyiséget. Ha közeli képről van szó, szinte
kizárólag az elkapott arckifejezésen, és a fények keltette hangulaton múlik,
hogy a portré valóban megszólal-e.

A tágabban megkomponált portrénál, például egész alakos
képnél, mely a mesterséget, vagy a
természetes hátteret is megmutatja, egyetlen képelem sem lehet ok nélkül való.
Mindegyiknek a modell személyiségéről kell szólnia.

A portréfotózás első, és legfontosabb törvénye: „Ismerd meg
alanyodat!".

Ha egy barátunkról van szó, már túl is jutottunk az első
lépésen, rögtön elgondolkodhatunk, vajon személyiségének melyik oldalát
domborítsuk ki a képen. Ha viszont modellünket nem ismerjük, előbb
beszélgessünk vele egy kicsit, oldjuk a hangulatot, csak azután fogjunk hozzá a
fotózáshoz.

A gyakorlás sok tanulsággal szolgál. Készítsünk minél több
beállított, és elleset portrét rokonainkról. Fényképezzük őket minden
élethelyzetben. Csináljunk arcképet, egész alakos fotót, és rengeteg életképet.

 

Beállított portrék

 

Arckép

Az arckép közvetlen, tiszta leképezése a személyiségnek. A
legmélyebb, és legtisztább kapcsolat megtestesülése fotós, és alanya között. A
képmezőben csakis az arc látható. Semmiféle egyéb képelem nem zavarhatja a
néző, és a modell viszonyát.

A szem valóban a lélek tükre. Legyen bár alanyunk boldog,
komoly, vagy bánatos, a szeméből sugárzó érzelem alapvetően meghatározza a
portré hangulatát. Nyilvánvaló tehát, hogy modellünk szemének mindig élesnek
kell lennie. Ha csekély mélységélességgel dolgozunk, feltétlenül az alanyunk
szemére állítsuk be az élességet, éspedig mindig arra a szemére, amelyik
közelebb van a gépünk optikájához.

 

Sok esetben a legelőnyösebb beállítás, ha modellünket szűk
képkivágásban, szemből fotózzuk le, amint épp az objektívbe pillant. Ez a
legközvetlenebb hangulatú, legbizalmasabb portréfotó. Egyszersmind ez a portrétípus
kívánja a legtöbbet a modelltől. Gondoljuk el, milyen nehéz oldottan,
felszabadultan viselkednie, amikor pusztán egy kerek üvegdarab néz vele
farkasszemet. A nézőt mégis az ilyen portrék hozzák a legközvetlenebb
viszonyba a kép alanyával.


(foto: Swanky)

A deréktájban vágott, úgynevezett háromnegyedes portré
esetében a modell messzebb van a géptől, és rendszerint a távolba réved,
mintegy „kinéz" a képből. Ilyenkor kultúránk rögzült kódjai alapján érzékeljük
a modell tekintetének üzenetét: a fölfelé tekintő szemek álmodozó, merengő
hangulatot, a lefelé tekintő szegezett pillantás töprengést, tépelődést fejez
ki.

(foto:Cagriaa)

A harmadik lehetőség a profilkép, amelynek fő jellemzője a
hangsúlyozottan grafikus hatás. Ez a portrétípus sem teremt igazán közvetlen
viszonyt néző és modell között, ugyanakkor az arckifejezés mellett a profil
jellegzetes, egyéni körvonalai is fontos elemét adják a képnek.


(foto:Captain Ares)

Természetesen a háromféle alapbeállításnak végtelenül sok
változata, kombinációja lehetséges.

 

Egész alakos portré

A szűkebb portréról fentebb leírt megállapítások az egész
alakos portréra is érvényesek. Csupán annyi a különbség, hogy utóbbi esetben több
tényezővel kell számolnunk, több tényezőre kell odafigyelnünk. Nem szabad
csupán modellünk arcára összpontosítanunk. Testtartása, gesztusai, ruhája,
valamint a mögötte húzódó háttér is hangsúlyos eleme lehet a képnek.

Ebben az esetben is fontos, hogy modellünk jól érezze magát.
Csevegjünk vele a fotózás előtt, és ha szünetet tartunk. Munka közben viszont
legyünk határozottak. Mindig egyértelműen közöljük vele, hogyan helyezkedjen el
a gép előtt.

(foto:Jedrek)

 

Ajánlás:

Fotóiskola angolul

 


Fotóiskola kezdőknek VI.- Portré fotózás I.- Eszközök

Ehhez a témához már nagyobb szaktekintély szükségeltetik. Segítségül hívom Robert Caputo: Portré, és riport címü könyvét. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a téma.

Ezen a héten bepótolom eddigi elmaradt írásaimat.

 

Eszközök:

Nagylátószögü objektívek.

Előzőleg már írtam az objektívek tulajdonságairól.

Az 50mm-nél rövidebb fókusztávolságú objektívek előnye, hogy jókora látószögben kéezik le a teret, valamint igen nagy a mélységélességük. Akor jön jól ez a fajta objektív, ha szűk térben dolgozunk. Ám nagyon óvatosan kell bánnunk vele. Ha nagyon tág a kép, könnyen elveszhet benne a mondanivaló, vagy maga a modell, aki esetünkben a téma. Éppen ezért a kompozíciónak határozottan rá kell irányítania a szemlélő tekintetét. Amikor közelről fotózunk nagylátószögü objektívvel, kissebb-nagyobb torzulásokat tapasztalhatunk. Minnél közelebbi a téma, és minnél rövidebb a gyújtótávolság, annál erősebb lesz a torzulás. Ráadásul ami közel van, azt felnagyítja, ami távolabb, azt lekicsinyíti a képet. (Talán mindenki látott már halszemoptikával készült, mostanában divatos, kutyákról készült fotókat, amin az alany orra betölti a képet, a feje viszont szinte eltűnik a hatalmas orr mögött. Példa. A hatás hasonló, csak kissebb mértékü.)

Teleobjektívek.

A teleobjektív éppen ellenkezőleg módosítja a portré alanyának alkatát. Keskenyebbnek, karcsúbbnak mutatja a képen. Mégis ez a tulajdonsága alkalmassá teszi a portréfotózáshoz, valamint akkor is jól jön, amikor nem tudunk a téma közelébe férkőzni. Tág rekesznyílásnál azonban a teleobjektív mélységéllessége már csekély. Ez a tulajdonság teszi hasznossá akkor, ha a látvány bizonyos részleteit szeretnénk kiemelni a képen.

Egyéb eszközök.

Egész sok hasznos eszközből válogathatunk. Az állvány főleg akkor hasznos, ha teleobjektívvel dolgozunk, vagy hosszú expozíciós időt kell használnunk. Sok fotós kézi fénymérőt is használ, mert a fénykéezőgép beépített fénymérője olykor becsapja az embert, ha nagy a világos-sötét kontraszt. Használhatunk sokféle szűrőt, ezekről késöbb ejtünk szót. Emellett sokfajta vaku, derítőlap, világító- és fénymódosító szerkezet áll a fotós rendelkezésére, műtermi, vagy szabadtéri munkákhoz.

Eperke

(Eperke portré.Foto:pazzo)

 

 


Fotóiskola kezdőknek V.- Kompozíció- 3. Képek keretezése, vonalvezetés


Amikor elhelyeztük a témát a megfelelő harmadba, megtaláltuk a legjobb nnézőponot, a fotó máris harmonikus lesz. Vannak viszont agyonfotózott témák, amelyeket csak további "kiegészítőkkel" lehet kiemelni a tömegből.

 

Vonalvezetés


Főleg táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy nincs meghatározott téma a fotón. A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni kell, képi hatások alkalmazásával el kell érni, hogy a fontosnak tartott részleteken sorban haladjon a tekintet. Fontos a kiinduló, és a végpont. A tájképeknél egy kanyargó folyó, vagy út, egy átlósan bekomponált sövénykerítés alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét.


Figyeljünk arra, hogy lehetőleg balról jobbra, illetve alulról felfelé haladjon a tekintet. Ez elöbbi főleg azért, mert európában balról jobbra írunk, s ez határozza meg a nézés irányát. A vezérvonal kiinduló témája lehet egy árnyék az úton, majd az út a kép tetején látható hegyre viszi fel a tekintetet.

(Foto: Petaflop

 

Az ismétlődő elemeknél ugyanúgy érhetünk el érdekes kompozíciós hatásokat. Ahol lehet, keressünk a témában ismétlődő elemeket, vagy hasonló motívumokat. Egy gyümölcsökkel teli láda, vagy a tengerparti színes kavicsok közelről mindig érdekes témák, főleg ha van mögöttük tartalom amit a szemlélővel közölni szeretnénk. Homogén felületet csak akkor fotózzunk, ha van hozzá valami hangsúlyos téma. Persze hangulatot is teremthetünk homogén háttérrel. Ilyen például a vízen egy magányos vitorlás, vagy a sivatagi magány legfőbb ábrázolási módja, a homokon haladó alak.

 

Keret

A keret, mint kompozíciós elem, nagyon hasznos leheet, ha egy unalmas, vagy megszokott témát egyedi módon szeretnénk megmutatni. De vigyázzunk arra, hogy ne vigyük túlzásba. A leggyakoribb keret a szabadban a kék ég. Ilyenkor használjunk polárszűrőt, hogy intenzívebb színt kapjunk. Keretként lehet használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát, és még számos lehetőség nyílik a természetben is. Lehetőleg a témához megfelelő keretet használjunk, de figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma.

 

Az eddigi fotóiskola leckék megtekinthetők itt.

 

 


Fotóiskola kezdőknek IV.- Kompozíció- 2. Perspektíva

 

Bővebben a perspektíváról.

 

Álltalában kijelenthetjük, hogy a kevesebb több. Egy napraforgó földön egy trakor felülről fotózva olykor izgalmasabb látvány, mint egy vásári forgatag. Az utóbbinál, főleg ha nagy a mélységélesség, és a főtéma nem hangsúlyos, vagy a vásári forgatag a fő téma, akkor a sok képelem zavarossá teheti a fotót. Ilyenkor tegyük hangsúlyosabbá a témát az előtérben, például úgy, hogy a kép jelentős részét fedje, vagy kissebb mélységélességel dolgozva, azaz elmosódott hátteret kreálva, emeljük ki a témát. Persze az irány is fontos. Egy adott képelemnek más-más jelentést ad, ha felülről, szemből, vagy ha alulról fotózzuk.

 

Játék a mélységélességgel

Ha túl sok a zavaró elem a téma körül, a legegyszerübb megoldás az élesség, illetve a megvilágítás szabályozása. Ha a téma éles, és a képen a többi elem életlen, elmosódott, máris sikerült egy jó képet készítenünk. Ráadásul ha az életlen háttér mégis felismerhető, elárulhatja, hogy hol készült a kép. A rekesz helyes megválasztásával a mélységélesség beállíható úgy, hogy csak a főtéma legyen éles. Kivétel persze a tájkép, ahol fontos, hogy nagy legyen a mélységélesség, vagyis az elő- és háttérben is minden részlet élesen legyen látható. Másik lehetőség a világítás. Ha a főtémánkat megfelelő fény éri, lehetőleg a háttérben lévő dolgok legyenek sötétebbek. Ilyenkor fontos, hogy pontosan mérjünk fényt a főtémán.

Főtéma kiemelése élességgel

 

 

Nézőpont

Sokat jelent a kép mondanivalója szempontjából, hogy a fotós hol helyezkedik el a témához képest. A "békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik. A "madárperspektívával" pont az ellenkező hatást érjük el, azaz a szemlélő "nézi le" a témát. A "szemmagasság" a legunalmasabb perspektíva, de legalább nem lehet túlhasználni.

 

Békaperspektíva

 

Szemmagasság

 

Madárperspektíva

 


Természetesen a szabályokat meg lehet szegni. Illetve meg kell szegni. Csak így tudunk érdekes képet készíteni. Fontos, hogy vizsgáljunk meg mindent más szemszögből. A kreatív fotós arról ismerkszik meg, hogy nem onnan fotóz egy adott témát ahonnan például egy túrista csoport, hanem feláll valamire, vagy esetleg még a porba is belefekszik egy jó kép kedvéért. Tessék hát kísérletezni bátran!

 


Fotóiskola kezdőknek III.-Kompozíció – 1. Harmadolás

 


A harmadolási szabály


Talán a legfontosabb és legáltalánosabb szabály. A középkori festők is tudatosan alkalmazták azt az elvet, miszerint a kép középpontjában helyezett téma a szemlélőben unalmas és egyhangu hatást kelt. A túlságosan a kép szélére került téma ellenben bizonytalan, egyensúlyát vesztett képi hatást kelt. A megoldás az úgynevezett "aranymetszés". Ez az az elv, mely a legharmonikusabb és egyben a legérdekesebb hely a képen a főtéma számára. Ez a középmező valamelyik harmada. Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három vízszintes, és három függőleges csíkra. ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak.

 

 

 


Gyorsan meg lehet tanulni ezt a fő szabályt. Ugyanakkor figyelni kell arra, hogy a fényképezőgépek a fényt és az élességet legtöbbször középen mérik. Így az aranymetszésen elhelyezett téma életlen lesz, és így használhatattlan.


A megoldás amit szintén érdemes jól begyakorolni: a keresőbe nézve elöbb az autofukusz (zoom) segítségével állítsuk be a helyes képkivágást. Azután a képkereső közepét (vagy ahol a gép méri a fényt) állítsuk a témára, nyomjuk le félig az exponáló gombot, és várjuk meg míg "ráhuzza" az élességet és fényt mér (ezt általában csipogással jelzi a gép). Félig lenyomva tartva az exponálógombot, állítsuk be a helyes képkivágást, és készítsük el a felvételt. Így a főtéma helyesen exponált és éles lesz. Természetesen géptípustól függ a fénymérés és az élességállítás. Van olyan, amit a képmező külömböző pontjaira lehet állítani, sőt, amely követi a szemünket és oda húzza az élességet, ahova éppen nézünk.


 


Mozgás megjelenítése

Ha valami mozgó tárgyat, például autót fényképezünk, helyezzük el a témát valamelyik függőleges harmadolóvonal mentén, és a mozgás irányába hagyjunk nagyobb teret. Ha mondjuk az autó balról jobbra tart, akkor a bal oldali harmadoló vonal mentén helyezzük el, így hagyunk neki teret.

 

 

A mozgás megjelenítésére egy másik lehetőség a téma, illetve a háttér "elmosása". Megfelelően hosszú záridő használatvával a mozgásban lévő alakok a képen elmosódottan látszanak, ezzel érzékeltetve sebességüket a környezetükhöz képest. Ilyenkor vigyázzunk, hogy a háttér lehetőleg maradjon éles, hogy legyen a szemnek mihez viszonyítani. Ugyanezt a hatást éreztethetjük akkor is, ha a hátteret ábrázoljuk elmosódottnak, és a téma éles marad. Ehhez is megfelelően hosszú záridő kell, és a géppel kövessük a téma mozgását (szaknyelven: svenkeljünk).


Mivel kúltúránkban a balról jobbra olvasást és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk. Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali harmadolóvonal mentén elhelyezni. Ha személyt fotózuk, figyeljünk rá, hogy a nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező esetben "kinéz" a képből.

 

Vízszintes témák

 


Adódhat alkalom, hogy naplementét, vagy tengerpartot szeretnénk megörökíteni. Itt is fontos a harmadolási szabály. Ha az égbolt, azaz a naplemente a téme,érdemes a horizontot az alsó harmadolóvonalra komponálni ( 1.kép ). Viszont ha egy vízfelszint szeretnénk fotózni, érdemes a horizontot a felső harmadolóvonalhoz igazítani ( 2. kép ).

 

1. kép

 

2. kép

 

 

 

 


Fotóiskola kezdőknek II.-Objektívek

 

Objektívek:

A fényképezőgép talán legfontosabb része az objektív (kivéve persze a lyukkamerák, de erre most nem térünk ki).

Lehet profi tükörreflexes gépünk, vagy amatőr kompakt kameránk, csak az optikán múlik, hogy mit rögzít a negatív, vagy az érzékelő. De ahhoz hogy megértsük az objektívek működési elvét, nem árt ismernünk a képalkotás folyamatát.

  • Az objektívek tulajdonságai: Egy adott közegben a fény egyenes irányba terjed. A külömböző optikai tulajdonságu anyagok felületein ezek a fények megtörnek (pl. fal, padló, tereptárgyak, stb.). Ezért állnak az objektívek összetett lencserendszerekből. Homorú és domború lencsék váltakoznak a külömböző objektívekben azzal a céllal, hogy egy pontban képezzék le a témáról visszaverődő fénysugarakat, vagyis azokat a képpontokat, melyeknek a filmsíkon kell elhelyezkedniük. Míg a filmes gépek objektívjeinek szinte mindegyike egy 24X36 mm-es filmkockára vetíti a képet, addig a digitális gépek többsége egy kiskörömnyi, apró érzékelőre vetíti ugyanezt, ami a képalkotás szempontjából sokkal nagyobb pontosságot igényel.

  • Gyújtótávolság: A gyújtótávolságot az optikai középponton áthaladó optikai tengelyen mérjük a gyujtópont és a főpont között. A főpont a bejövő és a kimenő fénysugár metszéspontjából az optikai tengelyre bocsátott merőleges és az optikai tengely metszéspontja. Az így kapott miliméterben kifejezett mennyiség az objektívek fontos adata. Ezt mindig feltüntetik az objektívek tetején vagy az oldalán. Egy adott lencse gyujtótávolságától függ, hogy mekkorának látjuk a keresőben. A rövidebb gyujtótávolságu lencsék kissebbre rajzolják ki ugyanazon tárgy képét, míg egy hosszabb gyujtótávolságú lencse nagyobbra. A változtatható gyújtótávolságú objektíveket nevezzük zoom objektíveknek.

 

  • Látószög: A látószög a gyakorlatban azt mutatja meg, hogy a téma mekkora része látszik a keresőben. A legfontosabb tényező, hogy hány fokot lát az objektív. A látószög nem azonos a rövidebb és a hosszabb oldalakon, és a képátmérőben. Az átmérőre vonatkoztatott látószöget szokták megadni a gyártók a specifikációjukban. A kissebb gyujtótávolságú objektívek nagyobb, a hosszabb gyújtótávolságúak kissebb területet képesek befogni az adott témából.


  • Fényerő: Az objektív legnagyobbb blendenyílását mutatja meg. Ez függ a gyújtótávolságtól és az objektív átmérőjétől amire legkönnyebben a frontlencse nagyságából következtethetünk. Ez az adat is fel van tüntetve minden optikán, általában hányados értékben (pl. 1:5,6 vagy 1/5,6) Nagyobb blendenyíláson adott idő alatt több fény halad át az optikán, illetve adott mennyiségü fénynek az érzékelőkre vetüléséhez kevesebb idő szükséges.
  • Objektívek típusai: Az objektíveket általában felhasználási területük alapján csoportosítjuk.
  1. Nagylátószögű objektívek: Általában a 40 mm-es gyújtótávolság alatti objektíveket nevezzük nagylátószögü objektívnek. De a valódi széles látószög élményét a 28 mm vagy az alatti optikák nyújtják, melyek 75 foknál nagyobb teret képesek befogni. A nagylátószög előnye, hogy a témához képest közelről fotózhatunk, és a perspektívának köszönhetően nagyobb mélységélességet is kapunk. Viszont számolnunk kell a perspektívikus torzítással. Azaz a függőleges vonalakösszefutni látszanak a kép szélei felé pedig hatványozott torzulást tapasztalunk (pl. ha alulról fotózunk egy tornyot, az ránk dőlni látszik.)
  2. Halszemobjektívek: Azon típusu optikákat nevezzük halszemobjektíveknek, melyek látószöge 180 fok, vagy annál nagyobb. Ezekkel az extra nagylátószögű objektívekkel különleges képi hatásokat érhetünk el.
  3. Alapobjektívek: Minden 50 mm gyújtótávolság körüli objektívet hívunk alapobjektívnek, mely az emberi szem által látott képpel megegyező perspektíváju.
  4. Teleobjektív: A 60 mm gyújtótávolság feletti objektívek gyüjtőneve. Ez az objektív típus a téma közelebb hozására szolgálnak. Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál kissebb a látószöge, és a mélységélessége.
  5. Makróobjektívek: Ezeket az objektíveket közelfotózásra használjuk. Optikailag úgy vannak korrigálva, hogy tökéletesen leképezzenek akár 1:1 arányban. Általában 100 mm körüli gyújtótávolságuakkal érhetjük el a legjobb képi hatást.

Képi magyarázat a gyújtótávolság és a látószög változásához:

 


Fotó iskola kezdőknek-Alapfogalmak I.

Rekeszérték-fényrekesz

A rekeszérték, vagy blendeérték, az objektív fényáteresztő lamellarendszerének beállítását adja meg. Minnél nagyobb ez az érték, annál kevesebb fény jut a gépbe. Értékének beállítása az objektív rekeszállító gyűrűjével lehetséges. A rekeszállító gyűrűn a rekesszámok növekvő számsorrendben vannak álltalában: 1,4;2;2,8;4;5;6;8;11;16;22. Ha a rekeszt egy értékkel tágabbra, azaz számsorrendben lefelé visszük, pl.11-ről 8-ra,az objektív nyílása kétszer akkora lesz,tehát több fény jut a gépbe. Ha a rekeszértéket szűkebbre,pl. 8-ról 11-re állítjuk, a gépbe jutó fény mértékét csökkentjük.