Anime

Pár éve ismerkedtem meg a japán rajzfilm-stílussal, mikor D.W.Jones Vándorló palota sorozatát olvastam, és megtudtam, csináltak belőle rajzfilmet.
Azóta keresem az érdekesebb anime filmeket, sorozatokat. Mijazaki életművének nagy részét már megnéztem. Valamelyiket többször is. Sőt! Kispipinek is megmutattam azokat, amik a korának megfelelők: Totoro, Kiki. Valamikor sort kerítünk a Könyvek hercegére is.
Twitteren kaptam tippeket, hogy ebben a stílusban milyen sorozatokat érdemes nézni. Így leragadtam, és két hét alatt megnéztem a 64 részes Fullmetal Alchemist Testvériséget.
Később a Bakemonogatari, One-Punch Man, Charlotte, legutóbb pedig az Erased című sorozatot néztem meg, szinte egy szuszra. Ezeknek a rajzfilmsorozatoknak az egyik előnyük, hogy viszonylag rövid, 12 részesek, alig fél órásak, és a tévésorozatokkal ellentétben, van végük, és nem húzzák x. évadig.
Lassan a japán beszédhez is hozzászokik a fülem. Sőt! Egy kicsit érdekelni is kezdett a nyelv, ezért kerestem némi tananyagot. Ha lesz ihletem hozzá, talán elkezdem tanulni. Igaz, a némettel sem haladtam sokat.
Visszatérve a címbeli műfajra: bevallom, még mindig zavar a szereplők számomra túlzott megnyilvánulásai. Például, ha valaki meglepődik, vagy kap valami negatív kritikát, rögtön kiabálni kezd, fülsértő módon. De ha ezeken túlteszi magát az ember, nagyon sok jó történetet ismerhet meg, főleg fantasy, és sci-fi témában.

erased

 


Idő

Tegnap este sikerült megnézni az Időről időre című film második etapját.
Este, gyerek mellett aki miatt olykor meg kell állítani, meg reggeli korán keléssel ez is szép teljesítmény.

Mindig ilyesféle mozikat keresek. Már unom jó ideje a Valamilyen Szuperhős harminchármat, meg a Másik Szuperhős előzményfilmjét, esetleg újraforgatott első részét. Az újabb Tolkien mű kinyírása feldolgozása sem érdekel. Nekem olyan mozit mutassanak, aminek van mondanivalója, tényleg színészek játsszák, életszagú (na nem a hazánkbéli, milyen szarban élünk féle), és nem kell monumentálisnak lennie a rajzolt díszletnek. Ilyen például nagy kedvencem a Minden végzet nehéz, Jack Nicholson-nal, és Diane Keaton-nel.
Az Időről időre, bár nem ilyen egyszerű témájú, mint a fent említett nagy kedvenc, még sincs túl misztifikálva. Mikor meghallottam, hogy a főhős időutazásra képes, máris párhuzamot vontam az Időutazó felesége című filmmel, de szerencsére a következő percek rácáfoltak félelmemre. Nem lett túlbonyolítva, dramatizálva ez a szál sem.
Kaptunk egy abszolút átlagos srácot, egy nem túl átlagos családban, akiknek irigylésre méltó életük, és házuk van valahol Angliában a tengerparton, ahova lejárnak teázni, kövekkel kacsázni, és szemmel láthatólag nagyon jól érzik magukat a bőrükben, és egymás társaságában. A fiú, aki a főszereplő is egyben (a Harry Potter filmekben mint Bill Waesley-ként tűnt fel) egy kicsit ügyefogyott ami a szerelmet illeti. De aztán az apja felvilágosítja, hogy a családban a férfiaknak van egy különleges képességük: az időben utaznak. Semmi technikai segítség nem kell hozzá, maximum egy sötét szekrény, szembehunyás, és vissza jut életének abba a pillanatába, ahova csak menni akar. És ezt a képességet úgy próbálja kamatoztatni, hogy egy-egy lánnyal történt kínos cselekedetet (nem csókolta meg, pedig ott volt az alkalom), helyre hozza.
Persze ezek után sem lesz a főhős valami macsó szoknyavadász, hiszen ő afféle szerelmes típus, ami Londoba költözésekor rá is mosolyog, csak a vaksötétben nem látja először.

Nem mesélem tovább. Nagyon érdekes, fordulatos, mégis egyszerű történet, ami szerintem két dologra is rávilágít:

  1. Vidámabban kellene élni a mindennapokat
  2. A srácnak van esélye, hogy ha valamit elbaltázott, kijavítsa. Nekünk ez nem adatott meg, tehát jobban oda kellene figyelnünk arra, amit teszünk.

Ha pontozni kellene, nekem a film, a színészi játék is 9/10. Nagyon tetszett. Hozzáértő kritikát az Aeron Flux-on olvashattok.

 

Időutazás indul!

Időutazás indul!

 

 


Árnyék

Múlt héten kihasználtuk a gyerekmentes hétvégét, és végre eljutottunk moziba, megnéztük az Éjsötét árnyék című, idei Tim Burton által jegyzett filmet.

Azt hiszem, valami elromlott Burton-ben. Nem volt rossz a film, de olyan kidolgozatlannak látszott az egész. Mintha azt mondta volna a rendező: “én rendeztem, csak bevonz elég nézőt a moziba, hogy kifizessük a rezsit, és még kaviárra is fussa”.
Be kell látnunk, Burton veszített lendületéből. Mindazonáltal maga a mozi szórakoztató, vicces, szépen van fényképezve, és jók a színek. Bár a formák… Talán akkor tetszett volna jobban, ha kifigurázza valamiképpen a Twilight-sorozatot. De így sem volt rossz.

Tim Burton, és Johnny Depp

 


Haven

Van egy festői, óceánparti kisváros, valahol Amerikában, ahol megjelentek a Bajok. Húsz éve már egyszer itt voltak, de idővel eltűntek. Él itt pár ember, akik tudtukon kívül természetfeletti erővel rendelkeznek. Őket úgy hívják: a Bajosak. Egy vak ember különvált árnyéka embereket öl. Egy nő hangulatával tudja befolyásolni a környezete időjárását. Egy fiatal lányra aki ránéz, legvadabb rémálmát látja meg benne. Úgy tűnik, a városban mindenki tud a Bajokról, de senki sem hisz bennük. Van egy nyomozó páros, aki utána jár ezeknek a dolgoknak. Az egyikük múltjában van valami titok, ami összefügg azokkal, amik a városban húsz évvel ezelőtt történtek.

Nagyjából ennyi mondható el az újonnan felfedezett sorozatról. Nekem olyan, mint egy jó könyv, amit alig tudok letenni. Eperkének nem tetszik, bár még csak az első részeket látta. Szerintem érdemes megnézni.

Haven